Horvát környezeti aggályok Paks miatt
Komoly veszély fenyegeti a Szlavóniában és Baranyában élő horvátokat a paksi atomerőmű miatt - terjedelmes cikkekben számoltak be a hét elején erről a horvát napilapok. A Slobodna Dalmacija fényképes tudósításában például arról írt, hogy az Eszéktől légvonalban alig 100 kilométerre lévő, a nyolcvanas években felépült szovjet gyártmányú erőmű - eredetileg 30 évre tervezett - élettartamának meghosszabbítása miatt még további 20 évig retteghetnek a szomszédos államok lakosai egy esetleges haváriától, illetve a talaj, a vizek és a levegő egészségre is ártalmas szennyeződésétől.
A spliti napilapnak Pakson cáfolták mindezt, és az erőmű szakemberei határozottan kijelentették, hogy a magyar elektromos áram negyven százalékát előállító nukleáris energiánál ökológiailag elfogadhatóbb és gazdaságosabb technológia nem nagyon létezik. Katona Tamás tudományos tanácsadó egyetértett a horvát újságíróval abban, hogy a csernobili katasztrófa után sokáig bizalmatlanság övezte az atomerőműveket, ám szerinte mára jelentősen megváltozott a helyzet. Az erőművek élettartamának meghosszabbítását mindennapos dolognak nevezte, mint mondta: Amerikában sokkal nagyobb távlatokban gondolkoznak, akár 80 évre is felemelik az üzemidőt.
A dalmát lap ezzel együtt felhívta a figyelmet a 2003-as paksi balesetre, azzal a megjegyzéssel, hogy a II. blokkban történteket a magyarok csak súlyos üzemzavarként jegyzik, viszont a nemzetközi nukleáris eseményskálán hármas szintű, "komoly hibának minősülő" besorolást kapott.
A Paks elleni mostani váratlan kirohanást talán az magyarázza, hogy épp a napokban esett szó először arról: Horvátországban is felépülhet 2020-ig az első atomerőmű, amelynek az Eszéktől 20 kilométerre lévő Erdut, azaz Erdőd faluban nézték ki a helyet. A szerb határon és a Duna partján található település lakói élénk tiltakozással fogadták a hírt.
Ráadásul a szlovén kormány is bejelentette, hogy hatástanulmányt készíttet a horvát-szlovén határon fekvő, 1983 óta működő Krsko atomerőmű élettartamának meghosszabbításáról. Ez az erőmű - amelyet Jugoszlávia szétválása óta a horvátok és szlovénok közösen üzemeltetnek - az eredeti tervek szerint 40 évig, azaz 2023-ig termelne áramot.
Aszódi Attila, a budapesti Műegyetem Nukleáris Technikai Intézet igazgatója, az MTA Energetikai Bizottságának elnöke szerint Paks nemhogy 100 kilométerre, de még harminc kilométerre sem fejt ki káros hatást. Eszéken Paks miatt nincs veszély. Azt viszont elfogadja, hogy az atomerőművekkel szemben ma is jelentős az ellenállás. Hogy miért? Mert nehezen megérthető, hogy pontosan mi zajlik a reaktorokban. Az atomerőművek sokat tesznek a nukleáris ipar népszerűsítéséért, megismertetéséért, csakhogy ezt a témát könnyebb érzelmi, mint értelmi alapon megfogni. Ezért nehéz a szakma helyzete. A konvektorokban égő földgáz miatt például az embereknek nincs, vagy minimális a veszélyérzete, miközben hazánkban a rosszul bekötött berendezések évente 15-20 ember halálát okozzák. Mégsem követeli senki a földgáz betiltását.
A villamosenergia-szektor is fontos szerepet játszik a klímaváltozásban, hiszen megannyi szenes és gázos erőmű termel elektromos áramot. Az ágazat kibocsátáscsökkentésében az atomenergetikának jelentős szerepe lehet. Úgy termel ugyanis olcsón nagy mennyiségű villamos energiát, hogy nem bocsát ki szén-dioxidot. A nyolcvanas évek második felétől ennek ellenére kevés atomerőmű épült a nyugati világban. Aszódi Attila szerint az elmúlt években új helyzet állt elő azzal, hogy mind drágább lett a földgáz, illetve rájöttünk, hogy csökkentenünk kell a klímaváltozást okozó szén-dioxid-kibocsátást. Az egyik megoldás az atomenergia. Az USA-ban már új atomerőművek épülnek, Angliában is megnyílt ez az út. A szlovákok befejezik Mohit, a balti államokban és a lengyeleknél is komoly fejlesztések indultak.
Az atomenergetikával szemben a legáltalánosabb támadás, hogy mi lesz a hulladékokkal? Nálunk parlamenti felhatalmazással épül Bátaapátiban egy föld alatti tároló, ami befogadja a működés során, illetve a paksi üzem lebontásakor keletkező kis és közepes radioaktivitású hulladékot. A nagy aktivitású hulladék telephelye még nem épül, jelenleg a helyét keressük. A nagy kérdés az, hogy mi legyen a kiégett üzemanyaggal? Ezen a téren a "várjunk, és nézzük meg, mi történik a technológiai fejlődés terén" stratégiát követi a legtöbb ország. Nagyon helyesen - véli Aszódi. Az elmúlt húsz évben az volt a szemlélet, hogy a kiégett üzemanyagot konténerekbe csomagolva a föld alá kell vermelni.
Ugyanakkor nagyon sok helyen úgy gondolják, hogy a kiégett üzemanyagban rejlő energiát valamilyen módon ki kell nyerni, fel kell használni. A keletkezett nagy aktivitású hulladék izotópjait pedig át kell alakítani rövidebb felezési idejű anyagokká. A tervek között szerepel nemzetközi központok létrehozása is, ahol az elhasznált üzemanyagokból újat készítenének. Több ország dolgozik ezen a programon - valamikor 2025-2030 körül várható eredmény. Ha a tervek valóra válnak, akkor megnyugtatóbb módon lehet kezelni a hulladékot, s így a nukleáris iparnak sem kell magyarázkodnia a száz kilométerre fekvő atomerőmű miatt.
Eltitkolt sugárfertőzés Angliában
Csak nemrégiben, 50 évvel egy híres angliai nukleáris baleset után derült ki, hogy a katasztrófa a bevallottnál sokkal súlyosabb következményekkel járt. 1957 októberében 17 órán keresztül égett a tűz a windscale-i atomreaktorban - hatalmas adag szennyező anyagot szórva szét Angliában. És mint utóbb kiderült, Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Skandináviában is. Egy a brit atomipar által finanszírozott kutatás során megállapították, hogy a korábbi becsléseknél jóval meszszebbre jutott el a nukleáris szenynyeződés. Mivel Windscale katonai üzem volt, a baleset részletei sokáig titokban maradtak. A kiszabadult hatalmas mennyiségű poló-nium-210-ről (radioaktív izotóp) is csak 1983-ban derült ki a teljes igazság. Egy kutató szerint annak idején igen zavarba ejtő volt, semmivel nem tudták megmagyarázni a környezetben lévő polónium-210 jelenlétét. Egyébként ez az izotóp a felelős a baleset által okozott, hivatalosan elismert 100 halálos rákos megbetegedés 70 százalékáért. Ötven évvel a baleset után még mindig komoly kihívás az atomreaktor "összetakarítása", az ország atomenergia-hatósága jelenleg olyan robotokat terveztet, melyek képesek lebontani a radioaktív magot. A kitűzött cél szerint 2060-ig sikerül biztonságosan leszerelni az egykori atomerőművet. (H. A.)
