Az MSZP a propagandában sem találja az új nyelvet, hiszen máig nem volt képes a megújulásra; az SZDSZ által használt nyelv modorossá vált, mert a párt elveszítette régi önmagát. A köz javáért munkálkodó, bátor, egyenes és hiteles emberek helyett a választás estéjén az érzékenység, együttérzés, szolidaritás teljes hiányát mutató, fölényeskedve gúnyolódó, vagy feszengve röhincsélő pártvezetőket láttunk. Hosszú út vezetett lefelé ahhoz, hogy ma Horn Gábor és Kóka János vezethessék a hajdan minden egyes emberi lény méltóságának képviseletére szövetkezett szabadelvű pártot.

A kormánypártok kudarca elfuserált kampányuknak is köszönhető, s egyáltalán nem biztos, hogy Ungváry Rudolfnak (A jobboldal kormányzása felé, március 14.) igaza van, hogy csak a paternalizmus igénye-vágya befolyásolná az "éretlen" lakosság döntéseit. Az utóbbi években tagadhatatlanul felerősödtek a "kacagányos, bundás indulatok", de az eddigi választások azt támasztják alá, hogy a választók erkölcsi elvárásai erősek, sőt éppen ezért fordulnak el a politikától. Négyévente is elsősorban azokat büntetik, akiket valamilyen aktuális, egetverő botrányban bűnösnek találnak. (Jó példa erre az SZDSZ sorsa: a párt népszerűségét az a Tocsik-ügy törte meg, melynek felelősségét a párt hiteltelenül hárította el magától.) Könnyen lehet, hogy az igennel szavazó választók közül nem kevesen most sem a reformokat ellenezték, nem a pénztárcájukat féltették, hanem a szolidaritás erkölcsi elvével azonosultak. Elhitték a jobboldalnak, hogy itt magasabb erkölcsi szempontokról van szó. Orbánék azzal agitáltak a tandíj ellen, hogy csak az ingyenes felsőoktatás teszi lehetővé a szegény sorból származó diákok számára a továbbtanulást. (A szétzilálódott kormánypártok pedig nem voltak képesek megértetni, hogy a helyzet éppen a tandíj nélkül igazságtalan: az a munkájából élő állampolgár is fizeti adójából a vagyonos fiatalok tanulmányait, aki a saját gyerekét tandíj nélkül sem tudja diplomához juttatni.) A Fidesz a vizitdíjat is az emberek erkölcsi érzékére apellálva ellenezte: az állami kompenzáció tényét elhallgatva állították, a legszegényebbek nem képesek azt megfizetni. Március 15-i beszédében Orbán nem véletlenül szónokolt az erkölcsi megújulásról. ("A sikeres politika is erkölcsi kérdés, mert az igazságérzet, a jóakarat, a szerénység és a becsület zsinórján függ."). Jól tudja, hogy 2010-ben az a párt győz, amelynek erkölcsi hitele - legalább a választások idején - nagyobb.

A koalíciós pártok helyzete ma reménytelennek tűnik. Gyurcsány Ferencnek nem sikerült, és a közeljövőben nem sikerülhet rendbe szedni a közvélemény által korruptnak tartott szocialistákat, a liberálisokat pedig alkalmatlan vezetőik szétverték. (És még ebben - a talán utolsó - pillanatban sem okultak. Híján voltak az erkölcsi erőnek, hogy a pártelnökválasztáson történt csalás feltárulása után azonnal meghozzák az egyetlen helyes döntést: meg kell ismételni az elnökválasztást.)

Ungváry Rudolf keserves évtizedeket jósol: "a Fidesz hatalomátvételét kíméletlen tisztogatás és rágalomhadjárat követi majd, mindenre ráteszik a tenyerüket. Nem lesznek finnyásak". Orbán pártjának utóbbi évei alapján hihetünk neki. A politika iránt érdeklődő polgárok, az értelmiség apátiába süllyedt, kiábrándult vagy dühös. Ideje lenne észbe kapni. Csak egy új, baloldali-liberális párt képes megakadályozni az ország felemelkedéséhez szükséges reformokat hátráltató Fidesz kétharmados, hatalmukat több ciklusra biztosító győzelmét. Az új párt megszervezéséhez persze pénzre, de főként sok ember önfeláldozó munkájára, energiájára, szabadidejére van szükség. Felelősségvállalásra a jövőért. Ez is erkölcsi kérdés. Be kell látni, hogy nincs más út.

A szerző irodalomtörténész