Faluhelyen azonban ma is udvariatlanságnak számít, ha valaki húsvétkor nem marad otthon, s nem várja illően felkészülten - étellel, itallal, no meg piros tojással - a rokonokat, barátokat vagy egyszerűen csak az utcabeli gyerekeket. Ha valaki húsvéthétfőn végigautózik Magyarország bármelyik kistelepülésének főutcáján, nagyjából hasonló jeleneteket láthat. Esküvői, netán érettségi öltönyükben feszítő apukákat, mellettük fekete nadrágba, fehér ingbe öltözött fiaikat - kölnivel felszerelkezve indulnak locsolkodni. A gyerekek kezében nejlonszatyor, benne csokitojások és pénz. A keresztmamák és nagymamák tesznek ki legjobban magukért: a mai "taksák" szerint locsolásért minimum ezer forint jár, de van, ahol azt is megengedhetik maguknak, hogy akár öt-tízezret adjanak a keresztfiúknak, unokáknak. Akad, aki ilyentájt egy biciklire valót is összeszed, hisz kisebb falvakban a rokonok - egymással versenyre kelve - licitálják túl a jutalmul adott összegeket.

Az igazi húsvéti hagyományokat ma már csak kevés helyen őrzik.

A Heves megyei Boldog egyike azon falvaknak, ahol az idősebb asszonyok még ma is népviseletben járnak, s igyekeznek mind a hétköznapokon, mind az ünnepeken megtartani a régi szokásokat. Boldogon hagyománya van a húsvéti körmenetnek és a sonkaszentelésnek is - ám mindkét szokás kissé átalakult már. Nagy György, a helyi tájház gondnoka, a falu hagyományőrző együttesének vezetője azt mondja: régebben több család is elvitte húsvét hétfőjén a decemberben levágott disznó felfüstölt sonkáját a templomba, ahol a helyi plébános megáldotta azt, s csak ezután szegték meg a bíborszínűre érett combot. Ma már csak egyetlen sonkát szentelnek meg jelképesen. Átalakult a feltámadási körmenet is: régen a falu központját körbejárták a katolikusok, ma pedig a templomot kerülik meg. Ez főként az ötvenes, hatvanas évekre vezethető vissza, amikor a falu vezetői nem nézték jó szemmel az efféle rituálékat. A körmenet ezért lerövidült, s ez így maradt a rendszerváltás után is.

Ebben a faluban nincs hagyománya a motívumokkal festett tojásoknak: a lányok és az asszonyok lila- és vöröshagyma héjából vagy színes krepp- papírból készítettek főzetet, ebben mártották meg a tojásokat. Ma már ez sem divat: a gyerekek jobban örülnek a meglepetéseket rejtő csokitojásoknak, drazséknak. Elvétve locsolkodnak kútvízzel - pedig régebben ez volt az "igazi" locsolás. Ma már inkább turistaattrakcióként mutatják meg, hogyan zajlott régen az ünnep, de a legtöbb férfi parfümmel, kölnivel - elvétve pumpás dezodorral - hinti meg a lányokat, asszonyokat. Megmaradt viszont a disznóvágás és a kocsonyakészítés szokása. A tipikus boldogi húsvéti süteményt, a tubunak nevezett kis fonott kalácsot is többen készítik ilyenkor.

Ma már Mezőkövesden is leginkább idegenforgalmi program a húsvét: az idén például háromnapos ünnep keretében várják a matyó húsvétra a vendégeket, akik kipróbálhatják a tojásfestést, részt vehetnek a feltámadási körmenetben, elindulhatnak a horgász- és a halászléfőző versenyen, és megismerkedhetnek helyi húsvéti ételspecialitásokkal. Itt azonban - Boldoggal ellentétben - már az idősebb asszonyok sem hordják a hétköznapi vagy ünnepi népviseletet, legfeljebb beöltöznek - ha úgy kívánja a műsor.

Más hagyományok élnek egy reformátusok lakta faluban. Szilvásváradon például nem jellemző sem a feltámadási körmenet, sem a sonkaszentelés: ellenben az ünnep előtt áldozni mennek a templomba a vallásos emberek, s néhányan azok is, akik máskor nemigen járnak istentiszteletre. Szinte minden háziasszony ekkorra időzíti a tavaszi nagytakarítást, függönymosást, szőnyegporolást, ablaktisztítást, mert fontos, hogy a locsolkodó vendégek tiszta lakásba érkezzenek. Disznót ebben a faluban már kevesen tartanak, így a sonkának valót nem a padlásról akasztják le, hanem a boltban veszik, és úgy főzik meg. Tyúkot, aprójószágot azonban még nevelnek itt-ott: így legalább húsvétkor házi tojásból készül a piskóta, vagy ilyen díszíti a tavaszt is köszöntő, újhagymával, salátákkal és retekkel körberakott vendégváró tálakat.

"Előzetes" ünnepi díszben a fotós kedvéért