- Oszaka hogy jött?

- Olaszországi légióskodásom során a japán együttes vezetői rendre megkerestek, hogy igazoljak hozzájuk. Érdeklődésük olyannyira kitartó volt, hogy megfogadtam: ha itáliai karrieremet sikerül szép eredményekkel zárnom, akkor megyek. Elég az hozzá: CEV- és Olasz Kupa-sikerrel, továbbá a legjobb játékosnak járó aranylabdával indultam Japánba. Négy gyönyörű évet töltöttem ott.

- És Katar?

- Vannak olyan helyek a világban, ahol föl tud öltözködni az ember; az adómentes arab ország speciel ilyen.

- Értem... Két éve tért haza Kaposvárra, ahol sikert sikerre halmoz, mégis: nem gondolja, hogy az előmenetelt tekintve túlságosan hamar kérték föl kapitánynak?

- Annyiban nem, hogy mostani együttesemben egyfajta belső edző vagyok, azaz: amíg kint, a vonal mellett Zarka Péter irányít, addig magam nem csupán röplabdás szemmel, hanem trénerként is felügyelem a csapatot. Az eredmények azt mutatják, hogy jó ez a felállás: játékosként több olyan tényezőt is észreveszek menet közben, amelyet Péter esetleg kintről nem. És ez fordítva is igaz. Párosunk egyébként a válogatott mellett is működik majd, azt leszámítva, hogy címeres mezben már nem lépek pályára.

- Többen mondják: kár.

- Akadt olyan cikk, amely azzal foglalkozott, hogy Kántor másodvirágzását éli. Ám még ha hozzá is teszek csapatom teljesítményéhez, a nemzeti együttes, pláne harminchét évesen, már más kategória.

- Mi a terv?

- Ötéves koncepcióm van. Első lépcsőben azt szeretném, ha ezt a szétesett társaságot össze tudnám rakni. Morálisan is erős közösség kialakítása a célom.

- Aztán?

- Egy-két éven belül már jó lenne látni, hogy játékosaim egészséges önbizalomtól telve, és nem az ellenfél iránti feltétlen tisztelet jegyében lépnek pályára a nemzetközi porondon. Tudniillik a hozzáállás sokat számít: röplabdázóink a felkészültségi állapotukhoz képest húsz százalékot kisebbségi érzésből fakadóan bennhagynak az öltözőben; muszáj változtatni.

- És mi a helyzet a tudással? Van-e ma itthon annyi jó játékos, amennyi az európai fölzárkózáshoz kell?

- Erre csak azt tudom mondani, hogy mindenki megkapja a lehetőséget, és hogy adott esetben jobb egy gyengébb tudású, de száz százalékig motivált röplabdázó, mint egy kiváló képességű, viszont mentálisan rosszabb játékos. Ha az effajta kohézió adott, akkor beszélhetünk a szakmáról; Kaposváron is lépésenként építettük fel a csapatot.

- A közelgő Eb-selejtezőn a vb-ezüstérmes lengyel, aztán a montenegrói és az észt együttes a rivális. Az első hely továbbjutást, a második pótselejtezőt ér. Odaérnek valamelyik pozícióba?

- Jelenleg helyzetünkben a csapategység kialakítása a legfontosabb.

- Tudja, hogy legutóbb mikor szerepelt a magyar válogatott Eb-n?

- Hogyne: hét éve. Ott voltam a csapatban.

- És előtte?

- Hogyne: nyolcvanháromban, de akkor még nem voltam ott a csapatban.

- A legutolsó világbajnoki részvétel?

- Hú, azt nem tudom!

- Hetvennyolc az évszám.

- Nyolcvankettőre tippeltem volna...

- És mikor lesz ilyen újra?

- E pillanatban már a kétezer-tizenegyes Eb-vel is beérném.