A kérdés, hogy van-e élet a világban a Földön kívül, korántsem csak az űrkutatás megindulása óta foglalkoztatja az emberiséget. A választ a nagy világvallások elintézték egy kurta "nem"-mel, ám ez az álláspont csak az "egybolygós" világkép megrendüléséig volt többé-kevésbé kikezdhetetlen. Ahogy egyre többet tudunk meg az univerzumról, úgy nő (legalább statisztikailag) annak a valószínűsége, hogy léteznek benne olyan bolygók, amelyek a Földhöz hasonlóan alkalmasak lehetnek (vagy lehettek) az élet kialakulására.

A film végigkíséri az élet utáni kutatások történetét. Első körben a Naprendszeren belül vizsgálódunk, (teleszkópok, szondák, illetve esetenként a Földre pottyant meteoritok segítségével), végigjárva azokat a bolygókat és holdakat, amelyek a légkör, a Naptól való távolság és más okok miatt esetleg valamilyen létforma bölcsői lehettek.

Az is kiderül azonban az alkotásból, hogy az egyértelmű bizonyítékok megszerzéséhez újabb űreszközöket kell küldeni ezekhez az égtestekhez, amire csak a XXI. század technikája ad lehetőséget. Ráadásul most már nem csak a "szomszédban" vizsgálódunk: néhány évtizeden belül ember nélküli, mesterséges intelligenciával rendelkező robotszondák indulnak a Naprendszer határain túlra, hogy életjelek után kutassanak.

Az izgalmas küldetés modellezésére egy 12 fős tudós-csapat állt össze (többek között Stephen W. Hawking fizikus, Craig Venter genetikus, George Lucas, a Csillagok háborúja rendezője, illetve neves amerikai egyetemek kutatóinak részvételével). A csoport "kitalált" egy (egyébként létező, csillagrendszerben lévő) bolygót, és élénk fantáziával, de a meglévő tudományos ismeretekre alapozva felrajzolta, hogy mit is láthatnánk rajta, ha egyszer eljutnánk oda. A Darwin IV nevű, több mint hat fényévnyire lévő bolygónak két napja is van, sok más tekintetben azonban nagyon hasonlít a Földhöz. Egy esztendő 1,6 földi évig tart az ismeretlen planétán, a gravitáció pedig a nálunk megszokottnak a 60 százaléka.

Az égitestet - egy pilóta nélküli űrhajóról elindított - három szonda látogatja meg, és a légkörről, illetve a felszín esetleges biológiai jelenségeiről gyűjtött adatokat az űrjármű vissza is juttatja a Földre (persze nem "személyesen", mert az túl sokáig tartana, hanem rádiójelek segítségével). Az elképzelés szerint a szondák elsősorban a mikroszkopikus élet bizonyítékait keresik, ám ennél jóval többet találnak: egy bonyolult, földi szemmel meglehetősen különleges ökoszisztémát, amelyet ismeretlen és elképzelhetetlen lények népesítenek be.