A német kancellár iránti különleges tiszteletet az is kifejezte, hogy a kereszténydemokrata politikus volt az első kormányfő, aki felszólalhatott az izraeli parlamentben, a kneszetben. Méghozzá anyanyelvén, németül, ami sokak számára pár évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt. Ahogy az is, hogy Izrael a hat millió zsidó életét követő holokauszt után Németországot tekintse legfontosabb európai partnerének, s az izraeli közvélemény olyan mondatot értékelhessen, hogy egy Izrael elleni csapást a kancellár Németország elleni csapásnak nevezzen.

Merkel a kneszetben elmondott fél órás beszédében ugyanazt, bár sokkal hangsúlyosabban fejezte ki, amit három napos izraeli útja során folyamatosan hangoztatott. Németország tisztában van a történelmi múlttal és a zsidó állammal szembeni történelmi felelősségével, az emlékezés fontosságával. A demokratikus német államfelfogás alapja Izrael biztonsága, ami nem lehet semmiféle alku tárgya.

A berlini vendég éles szavakkal ítélte el a Hamasz sorozatos rakétatámadásait, s aggasztónak nevezte az iráni elnök Izrael elleni fenyegetőzéseit és gyalázkodásait. Minden erővel, ha kell újabb szankciókkal kell megakadályozni, hogy az iszlám köztársaság atomfegyver birtokába jusson – egy ilyen fordulat nemcsak Izraelt, hanem az egész világot fenyegetné.

Merkel héberül kezdte és fejezte be beszédét, amit végül felállva, dörgő tapssal fogadtak az izraeli politikai élet vezetői, köztük Simon Peresz államfő, Ehud Olmert kormányfő és Benjamin Netanyahu, az ellenzéki Likud vezére. Alig fél tucat tiltakozásul távol maradt az ülésteremből, de korábban elsöprő többséggel szavazták meg azt a házszabály-módosítást, amely lehetővé tette a német kancellár felszólalását. Eddig ugyanis csak külföldi államfők szólhattak az izraeli törvényhozókhoz. A jelenlegi német államfő, Horst Köhler és elődje, a néhai Johannes Rau is beszélt már itt, igaz, angolul.

Merkel – ahogy a Yad Vashem holokauszt-emlékközpontban tett látogatásakor – a jeruzsálemi kneszetben is szimbolikusan fejet hajtott a vészkorszak áldozatai és túlélői előtt. A kancellárt a zsidó állam alapításának 60. évfordulójára hívták meg, s a konzervatív politikusnő gesztusai közé tartozott, hogy megkoszorúzta az államalapító David Ben Gurion miniszterelnök síremlékét.

A kneszetben pedig 60 éve tartó sikertörténetnek nevezte, ahogy az egykori agrárgazdaságból ma csúcstechnológiai ipari nagyhatalom és demokratikus ország lett. A közel-keleti békefolyamat folytatása mellett támogatást ígért Izraelnek az Európai Unióval kialakítandó szorosabb viszonyhoz, s egyben arra bíztatta a zsidó államot, hogy fejlett technológiájával segítse a harmadik világ, elsősorban Afrika szegény országait.

Merkelt hét minisztere is elkísérte Izraelbe, ahol a kancellár a legnépszerűbb európai politikusok közé tartozik. A két kormány első együttes ülése új fejezetet jelent a német-izraeli viszonyban, ilyen „stratégiai gyakorlatot” a németek eddig csak a franciákkal, a spanyolokkal, az olaszokkal, a lengyelekkel és az oroszokkal rendeztek.

A változó és szoros viszony jele, hogy az izraeli fiatalok szívesen tanulnak németül, s nagy számban jönnek Berlinbe tanulni. Az olvadáshoz tartozik, hogy az izraeliek szívesen vesznek német árukat, a kormány pedig német autógyáraktól különlegesen páncélozott limuzinokat is vásárolt több miniszter számára. 

Történelmi kép: német kancellárnak tapsolnak az izraeli képviselők