Gázbeszállító lesz a Beszállítói Zrt.
A Beszállítói Befektető (BB) Zrt. lehet az a cég, amelyet átnevezve és "kiürítve" a tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank (MFB) magyar részről felajánl a Déli áramlat megépítésére és működtetésére - értesült lapunk. A magyar és az orosz kormány február végén állapodott meg arról, hogy az orosz-olasz gázvezeték magyar szakaszának megépítésére a két állam cégei 50-50 százalékos részaránnyal közös társaságot hoznak majd létre. Orosz részről a Gazpromot, magyar részről pedig a százszázalékos állami tulajdonú MFB-t ("vagy projektcégét") jelölték ki.
Úgy tudjuk, azért a BB Zrt.-re esett a választás, mert jelenleg nem végez érdemi tevékenységet, viszont létét, illetve százszázalékos állami tulajdonrészét törvény garantálja. A magyar résztvevő ugyanakkor a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető felkészültnek a gázipari szakma területén. Korábban a közvélemény biztosra vette: a kormány a hazai gázvezetékeket birtokló, magántulajdonú Molt jelöli meg itteni szerződő félként. A Mol és a Gazprom 2006-ban közös céget is létrehozott a vezeték megtervezésére. Hernádi Zsolt Mol-vezér nemrég úgy vélekedett, együttműködésük mindig is a tervanyag elkészítésére korlátozódott, és nem volt szó arról, hogy a magyar kormány a Molt jelölné ki az üzemeltetésre.
Az azonban továbbra is nyitott, hogy a beruházás során a Mol mennyire lesz kikerülhetetlen. A kormányközi szerződés megnevezi a Mol és a Gazprom közös kft.-jét, amelytől az orosz-magyar cég majdan megvenné a vezetéktervről szóló tanulmányt. Az anyag ára értesülésünk szerint ötszázmillió és egymilliárd forint között lehet. Nem nehéz belátni, az MFB sürgetheti az "adásvételt". Hernádi Zsolt viszont határozottan nem jelölt meg határidőt. Végső esetben az is előfordulhat, hogy az MFB kénytelen lesz mástól rendelni hasonló anyagot.
Ha a tanulmányügy el is dől majd, egy biztos: a kormányegyezményben magyar föld alatti gáztározó létesítését is kitűzték, amiért megint csak a Molnál kell kopogtatni. Az egyezmény egymilliárd köbméteres igényt fogalmaz meg. Kézenfekvőnek látszik, hogy a szükséges kapacitásokat a Moltól béreljék ki. E tárgyban is kemény tárgyalások várhatók. A Mol mindenesetre rendre 15 százalékos megtérülési mutatójára hivatkozik, amit minden befektetésének el kell érnie. Állítólag a "nagy" vezetéküzlet is azért úszott el a számára, mert ezt a mutatót nem elégítette ki. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látszik, az MFB-nél nincsenek ilyen kemény megtérülési követelmények. A magyar kormány a Déli áramlat kapcsán azt nyilatkozta, hogy a beruházás 15-17 év alatt térülhet meg, ezalatt pedig évi néhány tízmilliárd forint állami bevételre számítanak. (A vezetékből a tranzitdíjnak nevezett szállítási tarifa hoz bevételt.) Az MFB viszont ennél hosszabb, akár húsz év feletti megtérüléssel is kalkulálhat. Ezalatt a tranzitdíj az MFB-hez folyna be, amely ebből fizetné vissza az építésre felvett hitelt.
Az MFB az összes előkészületet szeretné hat hónapon belül lezárni. A BB Zrt.-t kiürítését és átnevezését követően tőkével látnák el. Ebből jegyeznék le a majdani közös cég felét. Magyar részről mintegy húszmilliárd forintot fordítanának erre. Ez az az összeg, amit az ügy lebonyolításával megbízott Veres János pénzügyminiszter az egész beruházáshoz szükséges magyar "önrészként" jelölt meg. A tőkét az MFB saját keretéből biztosítaná.
A közös cégalapításhoz ugyancsak komoly jogi előkészítés szükséges, mivel a Gazprom közismerten a részletekben igyekszik javítani saját pozícióját. Egyelőre mindenesetre nem eldöntött, hogy a közös vállalatot kik és milyen módon irányítsák. Arról sincs megegyezés, hogy Magyarország mennyi gázt vásárolhat a déli csőből. Az oroszok eredeti elképzelése az volt, hogy semennyit: a szakasz kizárólag továbbszállításra szolgáljon. (Ezt az orosz cég elsősorban az Ukrajnával folytatott állandó gázszállítási viták miatt véli így.) Magyar részről ezt elképzelhetetlennek tartják: a kormány többek között épp a hazai ellátás biztonságának növelése, a "több lábon állás" végett támogatta a fejlesztést.
Bár a hitelek visszafizetése a távoli jövő ködébe vész, az is kérdés, hogy kerül be a tranzitdíj a költségvetésbe akkor, amikor a hitelek letörlesztése után az már nekünk "terem". Elvileg ugyanis a közös cég és az állam között két további társaság áll (a BB és az MFB), amelyek bevételeiket csak a költségek levonása után, nyereségként adhatják tovább. Ennek elkerülése végett szakértők semmi akadályát nem látják annak, hogy a tranzitdíj "külön pályán", rögtön a költségvetésbe irányuljon. Persze majd csak úgy 2030 után.
A tervek leggyengébb láncszeme magyar részről továbbra is a szakmaiság biztosítása. Habár talán megveszik majd a Mol-Gazprom közös tanulmányt, ez még önmagában feltehetőleg nem vértezi fel őket
a lehetséges gázipari vagy a nagyon tapasztalt orosz partner részéről érkező problémák elhárítására. Ha az MFB még nem is állja ki az energiaszakma próbáját, gondolkozhat úgy: a nem pénzügyi kérdéseket szakcégekre bízza. Persze jó pénzért. És itt megint képbe jöhet a Mol. Bár a kormányközi megállapodás értelmében az "üzemeltetést" csak a közös cég végezheti, a szakmai felügyeletet magyar részről akár a Molra is bízhatnák.
Vagy másra. Lapunk több egyéb tippet is hallott. Szóba kerülhet például az Olajterv (vagy a nemrég tulajdonába került Kőolajvezeték-építő Zrt.). A cég fő tulajdonosa, Pap Géza az üggyel kapcsolatos megkeresésünkre nem reagált. Úgyszintén információinkat az MFB-nél sem kívánták kommentálni.
