Település vagy lakóközösség?
- Eljött az idő, amikor végig kell gondolni, mitől önkormányzat egy önkormányzat, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egy lakóközösségre azt lehessen mondani, hogy települési autonómia - jelentette ki a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára. Zongor Gábor lapunknak ugyanakkor azt mondta: ma még korai nyilatkozni a minimumfeltételekről, előbb definiálni kell, mi tartozik a kistelepülési önkormányzat vagy a hátrányos helyzetű település kategóriájába. A feltételek ismeretében lehet megfogalmazni azt az elvárást, hogy milyen támogatási formában, milyen módon lehet biztosítani az ott élők számára a szolgáltatásokat. Ezek egy része lehet, hogy megyei vagy régiós önkormányzatok révén garantálhatók a leghatékonyabban.
Egy tegnapi, polgármesterekkel folytatott megbeszélésen ezekről a kérdésekről nagy vita volt - mondta a főtitkár. Arra jutottak, hogy szakmai katalógust készítenek, amely felsorakoztatja egy feltételezett erős megyei és egy erős regionális önkormányzat feladatait és hatásköreit, a lakosság, a települési önkormányzatok és a gazdaság szereplői szempontjából is vizsgálva az előnyöket és a hátrányokat. Azt a vitát ugyanis végre el kell dönteni, hogy megyei vagy regionális szinten érdemes önkormányzatot működtetni, de nem egyszerű elvi kérdésként kezelve az ügyet, hanem mögé rakva a feladatok és hatáskörök lehetséges finanszírozási lehetőségét. Így mondható ki, hogy melyik az a működőképes konstrukció, amely a lakóközösségben élők érdekét szolgálja.
Abban is egyetértésre jutottak a polgármesterek, hogy a legkisebb településen is garantálni kell például az egészséges ivóvízellátást. Arról viszont már nem, hogy elvárható-e, hogy a minimumfeltételt az adott települési önkormányzat biztosítsa. Ha az önkormányzatok között a teherbíró képesség figyelembevételével, differenciáltan történik a hatáskör-telepítés, azzal járhat, hogy az aprófalvakban ezt a feladatot egy közeli város látja el.
Arra a kérdésünkre, hogy a 3200 önkormányzat közül szerinte hány felel meg a minimumfeltételeknek, Zongor annyit mondott: ma minden harmadik települési önkormányzat önhibáján kívül hátrányos helyzetű kategóriába sorolható. Vagyis: nem rendelkezik az államtól kapott kötelező feladatok ellátásához szükséges feltételekkel. Ez nagyon súlyos állapot, amihez az vezetett, hogy a törvények gyakorlatilag 1990 óta úgy ruházták rá a kötelező feladatokat a települési önkormányzatokra, hogy nem vették figyelembe, képesek-e az ellátásukra.
Zongor Gábor erős középszintű, valódi területi önkormányzatiságot sürget, s azt, hogy tisztázzák végre a megye vagy régió dilemmáját. A TÖOSZ álláspontja szerint a jelenlegi megyei önkormányzati rendszer az önkormányzáshoz szükséges alapjogok tekintetében is korlátozott. A megyéknek nincs saját bevételi lehetőségük, ez pedig ahhoz elengedhetetlen, hogy biztosítsák gazdasági autonómiájukat - érvelt a főtitkár, aki hiányolja a megyei önkormányzatok területfejlesztési hatáskörét is. Utalt arra, hogy 1996 óta megyei szinten működik a területfejlesztési tanács, amelynek elnöke azonos a megyei közgyűlés első emberével. Ez azért probléma, mert míg a megyei önkormányzat politikailag legitim szervezet, hiszen a tagjait a megye polgárai választják, addig a területfejlesztési tanács delegáltakból álló testület. Vagyis: más a felelősségi rendszere - hangsúlyozta a főtitkár, aki középszintre telepítené az adott területen lévő önkormányzatok érdekeinek a védelmét és képviseletét. Zongor a középszint problémájához tartozónak tartja a közlekedés ügyét is, ami ma állami kötelem, s a középszintű önkormányzatok kompetenciájába sorolná a nagy környezetvédelmi fejlesztéseket is, amelyek a csatornázásra, a hulladékkezelésre vonatkoznak, s amelyeket ma nehézkes módon, társulási formában látnak el.
A Medgyessy-kormánynak megvolt a szándéka a közigazgatás átalakítására, de a politikai egyetértés hiánya miatt erre nem került sor, és ez az önkormányzatok folyamatos gyengüléséhez vezetett - hívta fel a figyelmet a TÖOSZ főtitkára. Zongor az eddigi átalakítási kudarcok okát abban látja leginkább, hogy a kormány nem a feltételek megteremtésétől, hanem a struktúra átalakításától remélte a rendszer működőképessé válását. Azt tételezte fel, hogy ha kistérségben látja el a feladatot az önkormányzatok közössége, akkor az hatékonyabb, olcsóbb és működőképesebb lesz, és ugyancsak ezt gondolja a regionális önkormányzat tekintetében is. Ez az irány viszont ma még nem bizonyított, nincsenek meg mögötte azok a számítások, amelyek egyértelművé tennék a működőképességet. A strukturális átalakítás kudarca arra is ráirányítja a figyelmet, hogy széles körű politikai kompromisszum szükségeltetik a változtatáshoz. A TÖSZ arra számít, hogy a politikai erők belátják: hosszú távon szükség van a lakosság érdekeit szolgáló megállapodásra.
