A megközelíthetetlen emlékmű
Az ukrajnai Kárpátalján az utóbbi hetekben fölerősödött nacionalista megnyilvánulások, valamint a magyarokkal és ruszinokkal szemben megnyilvánuló kisebbségellenesség lehet az oka, hogy az ember lépten-nyomon úgy érzi: magyarsága miatt érik atrocitások az ukránok részéről. Tegnap a szokottnál is többet foglalkoztak velünk a beregsurányi határátkelőhelyen, az Ukrajnába való átlépéskor. A kisebb falvakban is ellenségesen viselkedtek velünk a helyiek. Pedig a kárpátaljai magyarok véleménye megegyezik abban, hogy Kárpátalján, Ukrajna legnyugatibb megyéjében viszonylag békében élnek együtt ukránok, ruszinok, magyarok és oroszok. A helyi magyaroktól azt hallottuk: Kárpátaljától keletre, Lembergben és környékén ennél jóval erősebb a kisebbségellenesség.
De a magyarok által történelmi kegyhelynek tekintett, az Alsóvereckéről megközelíthető Vereckei-hágón épült honfoglalási emlékmű tervezett átadása alaposan fölborzolta a kedélyeket. Több kisebb ukrán nacionalista párt azt sem nézte jó szemmel, hogy a munkácsi várban újra fölállítottak egy 25 méter magas turulszobrot. Kifogásolták azt is, hogy a közelmúltban nemzetiségként ismerték el a ruszinokat, az elmúlt héten pedig a még befejezetlen honfoglalási emlékmű miatt szerveztek tüntetést Ungváron. Sokan úgy vélik: a demonstrálók nem helyiek, hanem felbérelt lembergiek voltak.
Az eredeti elképzelések szerint az emlékművet Sólyom László köztársasági elnök és Viktor Juscsenko adta volna át március 14-én, de az ünnepséget az ukrán fél lemondta. Ünnepélyes átadás mégis volt a hétvégén a Vereckei-hágón: az Ukrajna függetlenségéért harcoló, s 1939-ben ott elesett szics-gárdisták leendő emlékművének alapkövét rakták le. A Szics-gárdistákat az ukránok szerint a Kárpátaljára bevonuló magyar honvédek ölték meg, de vannak olyanok, akik azt állítják: a lengyel hadsereg okozta az ukránok halálát.
A Vereckei-hágón álló, befejezetlen emlékmű ügyében megszólaltak a kárpátaljai magyar politikai szervezetek is, s aggodalmukat fejezték ki az ukrán nacionalista hangok fölerősödése miatt.
A történtek élénken foglalkoztatják a helyi magyarságot. Beregszászon találkoztam egy magyar történelemtanárral, Mágocsy Izabellával, aki azt mondta: addig nem lehet méltányos bánásmódot elvárni az ukránok részéről, amíg az ukrán általános iskolai történelemkönyvek pontatlanul és elfogultan mutatják be Kárpátalja történelmét. Az ukrán iskolásoknak ugyanis nem tanítják, hogy ez a régió ezer évig a Magyar Királyság része volt. Munkácson egy ukrán vámügyintéző, Tetjana Cola a magyar-ukrán együttélésre vonatkozó kérdéseimre azt válaszolta: a magyaroknak joguk van a saját emlékműveikhez, s nem érti, hogy ukrán nacionalisták miért próbálják ezt megakadályozni.
Egyelőre nem tudni, hogy a honfoglalási emlékművet mikor adják át. Matl Péter szobrászművész alkotása még nincs kész, sőt az emlékművet megközelíteni is alig lehet: az utak kátyúsak, rosszak, alig járhatók. Néhány helybéli meg is jegyezte epésen: a két államfőnek nem szobrot, hanem utakat kellene átadniuk.
