Munka és kaland a tengerentúlon
- You wanna job? - szólít meg egy srác eltéveszthetetlen amerikai akcentussal és olyan határozottsággal, hogy majdnem igent mondok. A szemüveges amerikai gyerektábor-vezetőt mintha a közismert "America Needs You" poszterről kopizták volna be a budapesti szálloda enteriőrjébe. Gyorsan elmondom, hogy újságíró vagyok. "Fine! Go ahead!" - int befelé, és már el is fordul tőlem: minden perc számít, hogy az itt nyüzsgő diákok közül minél több munkavállalót találjon a nyári táborába.
Aki keres, talál - az amerikai táborokba diákmunkásokat toborzó év eleji börzéknek ez lehetne a mottója, mert igencsak ritka madár volt az olyan pályázó, aki amerikai munkaszerződés nélkül távozott - néhány héten belül pedig minden komoly érdeklődőt kiközvetítenek.
A tengerentúli nyári munkához jutott diákoknál legfeljebb a munkaszervező cégek lehetnek elégedettebbek: az idén megduplázódott a jelentkezők száma, a korábbi évek négy-ötszáz kiutazójával szemben ezúttal akár kilencszáznál többen is felkerekedhetnek. A rendezvényt szervező egyik társaság, a CCUSA képviselője elmondta: Moszkvában, Pozsonyban, Prágában és Varsóban is tartottak hasonló börzéket, de az amerikai táborigazgatók szerint nálunk volt a legnagyobb az érdeklődés.
A hirtelen felfutás azzal magyarázható, hogy a már régen piacon lévő szervezőcégek, a CCUSA és az ICCP mellé nemrég a Camp Leaders is betársult. A konkurensek reklámjai gyakorlatilag egymás hatását erősítették fel, így sokkal több diák értesült időben a programokról. Mike Mitchell, a CCUSA itteni vezetője azt mondja, az idén jó négyszáz jelentkező kiutazására számít - szemben a tavalyi kétszázzal. A Camp Leadersnél Gyuricza Izabella négyszázötven jelentkezőről tud, az ICCP nagyjából hozza a múlt évi eredményt, száznál több jelentkezőre számítanak. A részvételi díjak gyakorlatilag felére csökkentek, ami a nagy elánnal, "fapados" árakkal piacra lépő Camp Leaders ártörő magatartásának következménye.
A kiutazó diákok túl azon, hogy a pazar környezetben lévő táborokban nemzetközi munkatapasztalathoz, gyakorlatban megszerzett nyelvtudáshoz jutnak, a befizetett részvételi díj legalább háromszorosát megkeresik. Panaszról egyik féltől sem lehet hallani, a táborokban dolgozó diákok legalább negyede a következő évben is visszatér. A tapasztaltak magasabb bért is kapnak.
A nyári táborozás a tradicionális amerikai életforma része. Megszokott hétvégi program, hogy mama-papa-gyerekek lakókocsival kivonulnak felfedezni a természetet. Floridától az alaszkai határig mindenütt találni táborokat, hegyekben, prérin, őserdőben, város szélén vagy közvetlenül a tengerparton. A hagyományos családi kempingektől, a különféle felekezeti, életkori táborokig minden megtalálható. Működnek speciális, sport- és művészeti, vagy idősebbeknek, betegségekkel, fogyatékkal élőknek szervezett nyári táborok. Vannak luxus- campek, ahol az átlagosan kéthetes programért több ezer dollárt legombolnak egy résztvevőtől - és természetesen szerveznek táborokat hátrányos helyzetű gyerekeknek, ahová a szmogos nagyvárosi gettókból menekítik ki őket nyáridőben.
A gyermektáborokba jellemzően kétféle munkakör betöltésére lehet jelentkezni: a gyerekek felügyeletével foglalkozó counselorpozícióra, illetve a konyhában, mosodában kisegítő háttérmunkásnak. Ezen kívül speciális feladatot is lehet vállalni, hiszen úszómesterekre, teniszoktatókra is szükség van.
Bíró László, az ICCP itteni vezetője szerint a jelöltnek tudnia kell megértetnie magát a tábor résztvevőivel, bár az amerikaiak meglehetősen rugalmasak e téren, mondhatni a szándékot és az akarást majdnem annyira értékelik, mint a tudást. A szervezők mindegyike elmondta: a hazai jelentkezők nyelvtudása évről évre érezhetően javul. Gyerekfelügyelőnek az menjen, akik szeret és tud gyerekekkel foglalkozni, s az sem zavarja, ha egyszerre öten lógnak rajta. Az amerikai gyerekek ugyanis jóval közvetlenebbek, mint a magyarok: imádnak szerepelni, s olykor meglehetősen hangosak.
Bár a munkaszervezők ismertető előadásaikon többnyire "hard job"-ot emlegetnek, a tábori munka hajszállal sem keményebb bármilyen hazai nyári pénzkeresetnél.
A programban résztvevők úgynevezett tanuló J-1-es vízumot kapnak, amivel a szeptemberi iskolakezdésig legálisan dolgozhatnak. A nappali tagozatos, nem végzős diákok számára gyakorlatilag garantált a vízum: 99 százalékban megkapják. A ritka kivételek közé az az eset tartozik, ha a jelölt utolsó éves - bár számukra az elutasítás nem automatikus, sőt volt olyan cég, ahol az összes utolsó éves megkapta a vízumot. Problémás lehet, ha valaki már több évet halasztott az egyetemen, de notórius rossz tanulóknak azt is érdemes tudniuk, hogy az utóbbi évek vízumszigorításai nyomán újabban bekérik az egyetemi indexeket is, és előfordult már, hogy a feltűnően rossz tanulót elutasították.
Ugyanakkor tény az is, hogy a táborszervező cégek révén kiderült magyar diákok közül eddig senki sem "ragad kint". (Nem úgy mint Romániából, ahol néhány éve a nagyszámú "csellengő" miatt kellett lefújni a tábori programokat. A táborszervezők ugyanis a kinti működési engedélyüket kockáztatják, ha az általuk kiközvetített diákok partizánakciókba kezdenek a vízummal, így nem győzik felhívni a résztvevők figyelmét arra: ha vissza is akarnak térni az USA-ba - bármilyen célból - először utazzanak haza, és itthon folyamodjanak újabb vízumért. A "félreértés" ugyanis könnyen azzal járhat, hogy utána a delikvens öt évig garantáltan a lábát sem teheti be az Egyesült Államokba, ahol az állampolgároknak az adóhivatal, a külföldieknek a bevándorlási hivatal számít a legkeményebb polgári közintézménynek.
