Konzul az ecuadori tárgyalóteremben
A tiszteletbeli magyar konzul közreműködésével ítéltek nyolc év börtönre nemrégiben két miskolci fiatalembert Ecuador fővárosában. Információink szerint a latin-amerikai országban elfogott hét magyar drogcsempész közül jelenleg csak az a két férfi van börtönben, akiket a tiszteletbeli magyar konzul jelenlétében állítottak bíróság elé. Az érintettek lapunknak azt mondták, ha az országot képviselő diplomata nem tesz semmit ügyükben, két nap múltán - sorstársaikhoz hasonlóan - feltételesen szabadlábra kerültek volna.
Lapunkban már több alkalommal beszámoltunk az Ecuadorban elfogott magyar drogfutárok sorsáról. A túlzsúfolt börtönökben az európai rabokat szabad prédának tekinti a többi fogvatartott, kínzással, életveszélyes fenyegetésekkel veszik rá a hozzátartozókat, hogy fizessenek a rabok életéért. A börtönben pénzért minden kapható, a gazdagabb rabok saját zárkát, jobb ellátást vásárolnak, de a fegyveres lázadások azt mutatják, fegyverhez és kemény drogokhoz is hozzá lehet jutni. Nem véletlen, hogy Ecuadorban számos ország segélyszervezetei gondoskodnak börtönbe került állampolgáraikról, így rendszeres támogatásban részesülnek például a német, a holland vagy a spanyol foglyok. A magyar rabokat az utóbbi években a baptista szeretetszolgálat és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetői látogatták meg a latin-amerikai ország börtöneiben.
Az intézetek zsúfoltságának csökkentésére több reformot is kidolgoztak. A büntetésük felét letöltött rabokat már korábban szabadlábra helyezték (ez három magyart érintett), tavaly ősz óta pedig azokat a foglyokat helyezik szabadlábra, akik több mint egy éve raboskodnak ítélet nélkül. Ez utóbbi jogszabálynak köszönhette szabadulását például H. Levente és F. Zsolt. Az ideiglenesen szabadított rabok azonban nem hagyhatják el az országot, adott napokon jelentkezniük kell a hatóságoknál. Két miskolci fiatalember továbbra is fogoly maradt, pedig tudomásuk szerint két nappal később elhagyhatták volna zárkáikat, ekkor azonban a tiszteletbeli konzul jelenlétében bíróságra vitték, és nyolc év börtönre ítélték őket.
- Harmincöt hónapja vagyunk a quitói börtönben - mondta munkatársunknak telefonon M. Tamás. - Két napunk volt már csak hátra a szabadulásig, amikor don Paco Salvador, a tiszteletbeli konzul úr felhívott, hogy másnap bíróság elé állunk. Mondtuk, hogy két nap múlva szabadlábra kerülhetnénk, ráadásul ügyvédünk sincs, kértük, hogy betegségre vagy tolmács hiányára hivatkozva napolják el a tárgyalást. A konzul azt felelte, a tárgyalást mindenképpen megtartják. Nyolc évet kaptunk, ez Ecuadorban a legenyhébb ítélet, amit drogcsempészeknek adnak.
- Nem kell minket sajnálni, bűnözők voltunk, azt kaptuk, amit érdemeltünk - ezekkel a szavakkal vette át a készüléket B. Ádám. - Az utóbbi időben már nem olyan rossz az életünk a börtönben, mert dolgozunk, és a pénzen jobb körülményeket vásárlunk magunknak. Szakmánkat hasznosítva gazdag fegyencek celláját szoktuk kicsempézni és festeni, most magunk is egy arab fogoly 600 dolláros zárkájában bérlünk helyet. Van saját hűtőnk, tévénk, internetünk. Öreg rabnak számítunk már, békén hagynak a többiek. Nem panaszkodom. Csak éppen százával hagyják el a börtönöket az arra jogosultak, miközben mi itt maradtunk.
Magyarország tiszteletbeli ecuadori konzulja a magyarul nem beszélő don Francisco Salvador Moral - akit a kinti magyarok Paco Salvador néven emlegetnek - telefonon azt mondta lapunknak, hogy M. Tamás és B. Ádám tárgyalásán egy ügyvéd és egy tolmács társaságában személyesen is megjelent, a bíróság elnöke az ő kérésére engedélyezte, hogy a tárgyalás idejére a bilincset levegyék a vádlottakról. A tiszteletbeli konzul azt érzékeltette, hogy jelenlétének is szerepe volt abban, hogy a vádhatóság által kért 12 év helyett a bíró csak nyolcat rótt ki a két fiatalemberre. Ők elismerték vétkességüket, és nem kérték, hogy Magyarországon tölthessék ki büntetésüket. Francisco Salvador Moral szerint erre magyarázat talán, hogy a két miskolci férfi után a magyarországi Interpol is érdeklődik.
- A fiatalemberek tévednek, amikor azt állítják, hogy ha nem lett volna a per, két nap múlva feltételesen szabadlábra helyezték volna őket - mondta Francisco Salvador Moral. - Az ezt lehetővé tévő törvény jóváhagyása valóban folyamatban van, de még nem lépett életbe.
A tiszteletbeli konzul állításával nehezen összeegyeztethető viszont H. Levente példája, aki 2004. december 24-től 2007. október 8-ig volt a quayquili Penitencia Rio börtön lakója, és miután ez idő alatt nem került bíróság elé, ezért a hatóságok ideiglenesen szabadlábra helyezték.
Don Francisco Salvador Moral irodáját leszámítva, a térségben csak Buenos Airesben működik magyar nagykövetség, illetve a caracasi osztrák képviseleten tartózkodik egy magyar diplomata. A jelek szerint azonban a latin-amerikai országokban bajba jutó honfitársaink elsősorban csak magukra számíthatnak, ezt bizonyítja a Kolumbiában korábban börtönbe került M. Marianna története is. A magyar asszony büntetésének letöltése után útlevél és pénz nélkül hónapokon át a caracasi hajléktalanok között élt, míg menedéket nem kapott egy apácazárdában. Három évvel ezelőtt az Oltalom Karitatív Egyesület fizette ki repülőjegyét, amivel hazatérhetett Magyarországra.
