Már csak az a kérdés, hogy mekkora többségre tesznek szert azok, akik támogatják Mahmud Ahmadinezsad elnököt, az úgynevezett "elvhűek", illetve hogyan szerepelnek az elnök stílusától eltérő politikát hirdető konzervatívok. A pénteki választáson leadott szavazatok összesítése még nem fejeződött be, a legutóbbi hírek szerint (melyet az iráni Press TV tett közzé) a 290 fős képviselőházban az elvhűek 163 helyet szereztek meg. A reformerek negyven helyre tettek szert eddig (mely megegyezik eddigi erejükkel), de az AFP hírügynökség szerint a már bejutott 42 független képviselő között sok a reformérzelmű politikus. A centrista-konzervatív front egyik "arca", a volt atomtárgyaló, Ali Laridzsani, bejutott a parlamentbe, s többen máris a ház következő vezetőjeként számolnak vele.

Akármilyen is lesz a madzslisz összetétele, a rendszer maga győzedelmeskedett, hiszen több mint hatvanszázalékos volt a részvétel (tíz százalékponttal több, mint 2004-ben). Az inkább pragmatistaként számon tartott, a mostani szavazás alkalmával a reformerek mellett kiálló Rafszandzsani ajatollah, korábbi elnök a teheráni egyetemen tartott pénteki imán szintén a szavazásra buzdított. "Az emberek választása a mi hitelünk, s aki nem vesz részt, hibázik" - szólt hangja a recsegő hangosbeszélőből. Az ajatollah három éve vesztette el az elnökválasztást Ahmadinezsaddal szemben. Az ő fokozatos hatalomvesztése is annak az új iráni politikai jelenségnek a tünete, mely szerint a papok helyett egyre inkább a forradalmi gárdisták veszik át a fontosabb posztokat.

A lezárt utcákkal körülvett egyetemen, a pénteki imán - legalábbis a női szekcióban - úgy száz-százötven idősebb, szerényebb sorsú nőt láttam. A közelgő perzsa újév miatt már sokan elhagyták a fővárost. A fojtogató hangulatú imán szintén a választásra buzdított a prédikátor. A szavazás ténye egyébként bekerül az anyakönyvi kivonatba - mesélték szavazók. Ezzel együtt a voksolás reggelén tudósítónk még csak lézengő szavazókat talált Teherán északi és középső részén az urnáknál. Utóbbiban, a Marvi gimnázium épületében egy, a radikálisokra szavazó idős férfi úgy nyilatkozott: "kötelességünk, hogy szavazzunk, remélem, ezúttal betartják az ígéreteiket a politikusok. Elsősorban kulturális és gazdasági felemelkedésre van szükségünk." Észak felé haladva azonban egyre fogy a ruha, eltűnnek a csadorok, több a smink a lányokon, s bizony itt volt, aki mosolyogva legyintett a "választás" szó hallatán. Mikor a reformerekről mint alternatíváról kérdeztem egy középkorú férfit, elmondta: azért sem szavaz, mert nincs különbség a politikai táborok között, "mind egy tőről fakadnak".

Az biztosnak tűnik, hogy az alapvetően elnöki posztra áhítozó politikusok mostani versengéséből a legfőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah jön ki a legjobban. Az ő politikai mozgásterét erősíti a megosztott parlament, illetve a parlament és az elnök közötti esetleges szembenállás is. Azonban a 70 milliós országot sújtó gazdasági problémákat csak egy egységes politikai irányítás tudná felszámolni. Elemzők szerint nem elképzelhetetlen egy, a reformerek és a magukat az elnökkel szemben meghatározó konzervatívok közötti eseti érdekszövetség.