A GPS-berendezések megjelenésekor vált divatos hobbivá a geocaching, amely remek szabadidős tevékenység. A természetbarát játékosok a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva túráznak, keresnek dolgokat, ám mindehhez igénybe veszik a modern technikát, tehát GPS segítségével tájékozódnak. Ám az egész akkor izgi, ha mindez egy olyan helyen történik, ahol nincs túl nagy helyismeretünk; itt jön a képbe az utazás.

A Geotagging azonban nem feltétlenül sport, mondjuk inkább úgy: passzió, amelynek központjában nem más áll, mint a sokak által hőn szeretett hobbi: a digitális fényképezés. Azt talán kevesebben tudják, de tény, hogy a digitális képek mellett számos adatot tárol el a kamera, amikor exponál. Néha a dátumot és az időt rá is varázsolja a fotóra, ám a háttérben, mintegy láthatatlanul rögzíti az exponálás paramétereit is, ezt a megfelelő képnézegető programok alapesetben meg is mutatják. Márpedig miért ne lehetne még néhány adatmezőt kihasználni, s a fényképek helyét GPS-koordinátákban tárolni? Természetesen lehet!

Vegyük például a Nokia új, gyalogosnavigátornak szánt 6210-es készüléket, amely a vele készült fotókat el is látja ezekkel az adatokkal. Később, amikor az ember megnézi a fotókat, a térképen megtekintheti, pontosan hol is készültek, így aztán nem kell hosszasan keresgélni, ha egy ismerősünk figyelmébe szeretnénk ajánlani egy remek éttermet vagy bármilyen más látványosságot. Persze a dolog működik fordítva is: a térképen bóklászva megtekinthetjük az egyes helyen készült fotókat is.

Ha pedig valaki igazán high-tech embernek érzi magát, akkor a képeit feltöltheti valamelyik közösségi portálra, például a Flickrre, vagy a Google Picasa albumaiba. Ha így tesz, máris úgynevezett web 2.0-s alkalmazást használ, függetlenül attól, hogy a képeket teljesen publikussá teszi, netán csak az ismerőseinek engedélyezi a hozzáférést. Na már most, ha a turisták a webre feltöltött fényképeiket nemcsak tartalmuk szerint, hanem a készítés helyének megfelelően is felcímkézik, olyan adatbázis hozható létre, melyben az egyes látványosságokat bárki megnézheti, méghozzá úgy, hogy az adott helyre keres rá. S ha megfelelően sok kép gyűlik össze, akkor, megfelelő eljárással egy háromdimenziós térkép is létrehozható a turisták fényképeiből. Ez nem is olyan képtelen dolog, mint ahogy azt első hallásra gondolná az ember. A digitális fényképezés és a fényképmegosztó weboldalak elterjedésével ugyanis hihetetlen ütemben nő az interneten tárolt fotók mennyisége. Csak a Flickr oldalain például több mint egymilliárd kép van fent, igaz, ezek még nincsenek koordinátákkal ellátva. De ha elterjednek a GPS-vevőt is tartalmazó fényképezőgépek és a GPS-es mobilok, akkor hamar előáll az említett óriási adatbázis, hiszen egy mozgalmasabb napon akár egymillió fényképpel is bővül az említett portálok fotóinak száma.

Ha valaki fellép a Google Maps vagy épp a Yahoo népszerű térképoldalára, már ma is láthat apró kis pontokat, melyek azt jelölik: az adott helyről származó fotót töltheti le, ha odakattint. Mivel a térképeken általában turisztikai nevezetességeket vagy különféle szolgáltatásokat éttermet, mozit keresnek a felhasználók, az ily módon kiterjesztett rendszer nemcsak az utcarajzon való bejelöléssel, hanem a közelben készített fényképek segítségével is meg tudja könnyíteni az adott városrészben való eligazodást. A Yahoo hosszú távon arra számít, hogy a digitális fényképezőgépekbe integrálják majd az egyre kisebb helyet foglaló műholdas helymeghatározó rendszert, a GPS-t, így a fotókat a fényképezőgép maga látja majd el geotaggekkel.

Az ilyen "taggelt" képeket aztán a blogjainkba is feltölthetjük, hogy bárki láthassa: hol esett meg velünk a webnaplóban leírt eset.