Gondolom, Tasnádi képviselő, Pécs szocialista polgármestere sem. Aki viszont nem sokkal Horn csúnya szavai után azt találta mondani az őt tiltott helyen dohányzáson érő ÁNTSZ-munkatársaknak, hogy nyalják ki a ..., és itt most meg egy s-sel kezdődő szó következnék, amit kultúrember, pláne demokrata szintén ki nem ejt a száján.

Szóval, hogy akkor hogy van ez.

Feltételezve és megengedve, hogy a szocik és a Szadesz legjobb elméi nem bocsátkoznak vitába arról, hogy vajon az "elküldtek a p...-ba" vagy pedig a "nyalják ki a s...-em" formula a súlyosabb a koalíció stabilitása s egyáltalán a kormányon maradás szempontjából, különös tekintettel arra, hogy az évezred óta választékosan beszélő, leginkább angolkisaszszonyoknál nevelkedett magyar lakosság a legnagyobb bűnöket is meg tudja bocsátani vezetőinek, csak a csúnya beszédet nem, mert ahhoz ő nincsen hozzászokva.

A baj csak az, hogy hiába vagyunk mi kifinomult lelkek, a csúnya beszéd ellenállhatatlanul terjed. Felmérésekből tudjuk, hogy a legmocskosabb szája a futballistáknak, a politikusoknak és a nőgyógyászoknak van, már persze, ha az alkoholista magyartanárokat nem számoljuk. Minthogy azonban velük szinte állandóan érintkezünk, a penetráns beszédük a mi tánc- és illemórákon pallérozódó nyelvünket és makulátlan lelkünket is megfertőzi, ráadásul a tudományos és technikai forradalom okán midőn az ember elküldi felebarátját a búsba, azt este bármikor visszajátszhatja a tévé.

A minap egy médiakutató magyarázta el ebben a lapban, hogy merő alakoskodás bulvárlapon számon kérni, hogy miért csinál üzletet érdekes emberek haláltusájából, amikor arra ráadásul komoly igény is van. Ám akkor ugyanilyen alakoskodás az is, hogy a nyilvánosság előtt nem b...megezünk, csupasz tomporunkat nem mutatjuk a kamerának, s általában is nem azt és úgy mondjuk, amit és ahogyan gondolunk. Holott attól, hogy az ember nem teregeti ki a szennyesét mások előtt, még mindenki tudja, hogy szaros az alsógatyája, amiből következően itt az ideje az ombudsmanokat szétzavarni, eltörölni a magánéletet s egyáltalán a privát szférát védő paragrafusokat, és gyerünk bele, a közepébe. Ne legyen tabu egyetlen pillanat, mozdulat, szó, sóhajtás se, a bagzó macska se bújik el alakoskodva a társadalom kíváncsi tekintete elől, amúgy pedig az alkoholista magyartanárokat nem számolva épp a futballisták, politikusok és nőgyógyászok a megmondhatói, hogy egy kellően tömör k. anyádban mennyire benne tud lenni a lényeg.

Ennél fogva el tudok képzelni olyan koalíciós párbeszédet a tévé nyilvánossága előtt, amikor Gábor azt mondja Péternek, hogy "El vagy te küldve a p...-ba, Péter!", mire Péter azt válaszolja, hogy "Te meg nyald ki a s...-em, Gábor!", s ebben aztán minden az égvilágon benne van, amit erről a koalícióról el lehet mondani.