A temető zaja

A rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájának "táblabizottsága" dolgozik, a Nemzeti Pantheonban újabb és újabb háborús bűnösök "tűnnek föl", a történészeknek nyugalomra volna szükségük. Így lehet öszszegezni a Történelmi Társulat keddi kerekasztal-konferenciáján elhangzottakat.

A Magyar Tudományos Akadémián megtartott rendezvényen Csapody Tamás lapunkban november végén közölt cikkét - Felmagasztosult keretlegények - ismertette, ezután Frisch György tartott előadást a nyilas terror városmajori zsidó áldozatairól (Tömeggyilkos vértanúk, Népszabadság, 2008. február 2.), illetve arról, hogy az itteni háborús bűnösök nevét szintén fölvésték az emléktáblára. Frisch arra is kitért, hogy a XII. kerületi hősi halált halt áldozatok emlékére állított Turul-emlékmű talapzatán is megtalálta olyanok nevét, akik részt vettek a városmajori gyilkosságokban, de miután a kitörés során meghaltak, adataik nem szerepelnek a népbírósági dokumentumokban. A XII. kerületi önkormányzat jegyzője viszont változatlanul nem teszi lehetővé a nevek azonosítását. Kovács Tamás történész Szálasi 298-as parcellában lévő feltételezett sírhelyével kapcsolatban mondta el álláspontját. Csapody, aki a bori munkatábor gyilkosainak díszsírhelyről szóló cikkével elindította a lavinát, azzal zárta előadását, hogy hungaristák és állami közméltóságok ugyanabban a temetőrészben, a Nemzeti Pantheonban koszorúznak. - Azt szeretném - mondta Csapody -, ha ez nem maradna így.

Szálasi szelleme tovább kísért. Az, hogy a "nemzetvezetőt" Lukács Ferenc "álnéven" temették 1946. március 12-i kivégzése után a 298-as parcella 22. sorába, nem felelt meg a valóságnak. Lukács valóságos gyilkos volt, 1945 őszén ítélték halálra, erről a konferencián is felszólaló Varga László számolt be korábban lapunknak. Így megválaszolatlan maradt az a kérdés, hogy a hungarista legendáriumban miért szerepel kitüntetett helyen az az információ, hogy Szálasit négy minisztertársával együtt ide temették (itt koszorúznak a kilencvenes évek eleje óta a hazai szélsőségesek). Az elmúlt hetekben szárnyra kapott az a nem minden alap nélküli feltételezés, hogy Szálasit, akinek nincs nyoma a temetői nyilvántartásban, a Lukács-féle sírhely alsó rétegeibe temethették (Csapody Tamás is arról számolt be, hogy a parcellában "több szinten" temettek). A "Szálasi-sírhelyről" egyébként terjedelmes cikkek jelentek meg a kanadai 24. óra című hungarista lap 1995-ös és 1997-es lapszámaiban. A gond, hogy a közlés mögött álló Szemenyei-Kis Tamás újságíró, aki 1994 és 1998 között a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának vezetője volt, 2001-ben zároltatta azokat az általa forrásértékűnek tekintett dokumentumokat, amelyek a nyilasemigráció Magyarországon újra feléledő tevékenységére vonatkoznak. (R. L.)
- Nem marad így - reflektált a kegyeleti botrány körüli eseményekre M. Kiss Sándor történész, aki a Boross Péter vezette Magyar Szabadságharcos Szövetség megbízásából a "táblabizottság" munkáját irányítja. - Megvizsgáljuk a parcellák (a 301-esét is - A szerk.) dokumentációját - mondta M. Kiss -, és munkánk végeztével olyan jelentést készítünk, amelyet valamennyi bizottsági tag jóváhagy. A föld alatti dolgokkal nem foglalkozunk, sírhely mindenkinek jár. De el kell dönteni, milyen feliratot viseljen a parcella, ha pedig marad a tábla, kiknek a neve szerepeljen rajta. Lehet, hogy lesz névsor, lehet, hogy nem. Hogy mikor kerül nyugvópontra a 298-as parcella ügye, nem tudhatom.

 

Rainer M. János arra hívta föl a figyelmet, hogy ezek a parcellák sokáig a "nem-emlékezet" helyei voltak, mert a kommunista politikai rendszer itt "földelte el" jeltelen sírokba ellenfeleit. De ide kerültek köztörvényesek és háborús bűnösök is. Rainer M. azt javasolta, a sírok és a kopjafák maradjanak, de mindenféle táblát el kellene tüntetni a parcellából. Létesüljön helyette olyan információs felület, amely az érdeklődőknek segítséget nyújtana abban, ki hol van eltemetve, miért végezték ki, s ki volt valójában. Ezzel többen egyetértettek, mások meg nem. Merthogy így a tisztességes áldozatok és mártírok emléke sérülne.

Azt a praktikus megoldást senki nem hozta szóba, hogy a háborús bűncselekmények elkövetése miatt halálra ítélt gyilkosok nevét nem tanácsos a vizsgálat lezártáig sem fönnhagyni a márványtáblákon. Merthogy diákcsoportok most is járnak a temetőbe. Francia Kis Mihály nevét korábban sikerült levésetni - ez ma a jelek szerint bonyolultabbnak tűnik.

A konferencia abban a szerencsés pillanatban ért véget, amikor a 298-as parcella ügye "kapcsán" többen szóba hozták a munkásmozgalmi pantheon és Kádár János síremlékének ügyét.

Csapody Tamás és a\'tetthely\' alaprajza
Csapody Tamás és a\'tetthely\' alaprajza
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.