Közülük sokan életüket vesztették, s csak igen kevesekről mondható el, hogy a háború után visszatértek a Bécsi Operába. Rájuk emlékezik, az ő sorsukról igyekszik újabb részleteket a nyilvánosság elé tárni az "Áldozatok, tettesek, szemlélődők" címmel az Opera szünettermében megnyílt fotó- és dokumentumkiállítás.

A Bécsi Opera 2010-ig hivatalban lévő igazgatója most harmadszor mutatja be a nagyközönségnek is, hol tart az intézmény szembesülése a múltjával; a felszabadulás ötvenedik évfordulóján, majd az operaház újra megnyitásának fél évszázados jubileumán tárták a nyilvánosság elé mindazt a tényt, amit az archívumban a szakértők, köztük történészek az intézmény múltjának e sötét foltjáról találtak.

A megnyitóünnepségen, az osztrák kancellár jelenlétében Ioan Holender hangsúlyozta, hogy nem akar senkit vádolni, pellengérre állítani, de nem szabad feledni, hogyan távolították el, taszították ki pusztán származásuk miatt a legnagyobb és legsikeresebb művészeket is. Elgondolkodtatónak nevezte, hogy Bécsben mindez az anschluss, Ausztria Németországhoz csatolása után szinte percek alatt bekövetkezett: az osztrákok nagyon is partnerek voltak, miközben még Németországban is sokáig voltak kísérletek a művészek megmentésére. Legfeljebb annyi időre "kegyelmeztek", amennyire szükségük volt egy-egy művészre: az anschlusst ünneplő Fidelio-előadást március 27-én még Bruno Walter vezényelte, hogy aztán pár hét után őt is elűzzék.

A vitrinekben az áldozatok pályájáról, sikereiről - sorsukról - láthatók fotók és dokumentumok, de szó esik a nevesebb együttműködőkről is, köztük arról a Karl Böhmről, aki később, 1955-ben ismét igazgató lett. Nem csoda, hogy az újranyitás után a Bécsi Opera nem sokat foglalkozott a múlttal, és műsorában jó ideig kerülte a nácik által tiltott műveket.

A múltfeltárás mindenesetre nem mindenütt zavartalan. A Bécsi Filharmonikusok, az operaház magánegyesületként működő állandó sztárzenekara minden együttműködést megtagadott a kiállításra anyagot gyűjtő szakértőktől. 1992-ben megjelent ugyan egy saját kiadású kötet az 1938 után elűzött zenekari tagokról, ez azonban a történészek szerint igen sok téves információt tartalmaz. A zenekar vezetője, aki a nála jelentkező szakértőket rendre elutasította, most azzal érvel, hogy nem kötelező egy magánegyesületnek archívumot fenntartani. Tény, hogy más színházak sem igen foglalkoztak még az 1938 és 1945 között történtekkel.

Ugyanakkor Ausztria az idei jubileumi évben, hetven évvel az anschluss után bőségesen emlékezik a tragikus eseményekre. Dokumentum- és játékfilmek, kiállítások, könyvek, előadások és szimpóziumok igyekeznek ébren tartani az emlékezetet. Az anschluss éjszakájának 70. évfordulóján, március 12-ről 13-ra virradóra a Heldenplatzon - azon a téren, ahol lelkes tömeg fogadta Hitlert - nyolcvanezer égő gyertyával virrasztottak az áldozatokra emlékezők. Az operaház szünettermében a kiállítás a júniusi szezonzárásig tekinthető meg.