Ez az első ilyen sajátos per, amely a katonai junta időszakából (1976-1983) datálódik, amikor a fegyveres erők titkos vallató kamráiban elhunyt asszonyoktól - becslések szerint - 500 csecsemő került katonatisztekhez vagy rendszerhű családokhoz.

Maria Eugenia nyolc éves korában tudta meg, hogy az addig szüleinek hitt házaspár csak a nevelői. Az első magyarázat szerint édesanyja egy balesetben halt meg, utóbb ezt megtoldották azzal, hogy anyja háztartási alkalmazott volt, apja pedig egy külföldi, aki eltűnt. Jó néhány évvel később, amikor a katonai junta borzalmairól egyre több információ vált ismertté, talán lelkiismeretüktől hajtva, a nevelőszülők lényegében már az igazsághoz közelítően elmondták, hogy a katonai kórház kapujánál elhagyatva talált rá egy ismerősük, Enrique Berthier kapitány, aki a csecsemőt nekik adta át.

A lány 19 éves korában elhagyta nevelőszüleit, majd 2000-ben jelentkezett a diktatúra bűneit feltáró bizottság által kezdeményezett DNS-kampányra az áldozatok beazonosításához.  A vizsgálat eredménye egyértelmű volt: Maria Eugenia az 1977-ben szakszervezeti vezetőként “kommunista szervezkedésért” letartóztatott pár, Leonardo Sampallo és Mirta Barragán kapcsolatából született.

Édesanyja hat hónapos terhes volt, amikor a diktatúra titkosszolgálata a hadsereg által felügyelt Club Atletico kínzóközpontjába hurcolta. Addig hagyták életben, amíg megszülte 1978 februárjában a csecsemőt. A diktatúra bűneit feltáró bizottság szerint eddig 88 ilyen elrabolt és nevelőszülőknél felnevelkedett esetében sikerült beazonosítani a valós családi köteléket.

Kedden egyébként - mint az El Pais írta - 18 volt vagy még aktív argentin tengerésztiszt és rendőr ellen adtak ki elfogatóparancsot a buenos airesi haditengerészeti műszaki főiskolán (ESMA) a diktatúra idején a letartóztatottakkal szemben elkövetett kínzásokban való részvétel vádjával. Köztük vannak olyanok, akikkel szemben az ügyész több mint háromszáz-rendbeli emberi jogi sértés vádját állította. Az ESMA volt a leghírhedtebb vallató-központ, ahol legalább ötezer személyt kínoztak meg, akiknek többsége utóbb “eltűntnek” lett nyilvánítva. Emberi jogi szervezetek 30 ezerre teszik a katonai diktatúra áldozatainak számát.

Az argentin utódrendszerek közül Carlos Menem idején “a parancsra történt” elv alapján sokan mentesültek a felelősségre vonástól. Azóta a junta időszakának még élő fő felelősei börtönben vagy házi őrizetben vannak, s Nestor Kirchner négy éves elnöksége során megszaporodtak a perek a parancsok, tehát a letartóztatások és kínzások közvetlen végrehajtóival, így alacsonyabb beosztásúakkal szemben is. A közvéleményt közben borzolja, hogy az utóbbi egy évben három idősebb koronatanú is eltűnt, vagy rejtélyes módon elhunyt.