Kecskési Tollas-botrány: mellébeszélés
Kecskési Tollas-botrány: mellébeszélés
Hosszú cikket közölt a 168 ÓRA című hetilap Sándor Zsuzsanna tollából "Kecskési Tollas Tibor kétes múltja - Csendőrtoll" címmel. A cikk közlésére minden bizonnyal az a vita késztette a szerkesztőséget, amely Kertész Péter és Róbert László kezdeményezésére robbant ki. A kezdeményezők, akikhez tiltakozók egész sora csatlakozott, azt kifogásolták: hogy lehet a MÚOSZ legmegbecsültebbjei, örökös tagjai között olyan volt csendőrtiszt, aki, senki által nem cáfolt adatok szerint, 1944-ben részt vett a beregszászi gettóba zsúfolt zsidók első transzportjának haláltáborba indításában.
A vita tehát ennyi és nem több: a tiltakozók egy tisztnek a huszadik század legszörnyűbb bűntényében való részvételét egyértelműen és vitathatatlanul a kitüntetést kizáró oknak tekintik, ezért emelték fel szavukat.
A "vita" azonban (melynek gyűjteménye olvasható a MÚOSZ honlapján) sajátosan alakul: senki nem cáfolja a deportálás tényét - igen, Kecskési Tollas csendőrtisztként részt vett a vagonírozásban, melynek végeredménye közismert. A tiltakozást bírálók erről nem ejtenek szót, hanem a politikusoktól ismert módszert választják. Másról beszélnek. Kecskési Tollas érdemeinek egész sorával próbálják magyarázni, miért maradjon a MÚOSZ legmegbecsültebb tagjai között.
Sándor Zsuzsanna sem csinál egyebet a 168 ÓRÁban:
"A deportálások idején, ’44 tavaszán Beregszászra vezényelték; főhadnagyként részt vett a zsidók bevagonírozásában" - közli tömören a szikár tényt. Azt is hozzáteszi, hogy 1947-ben - jelenlegi tudásunk szerint - kétes, Kecskési által el nem követett bűnöket is nyakába varró bírósági eljárásban, háborús bűnök miatt tíz évet kapott."
Majd pár sorral később:
"A rendszerváltás után, ’91-ben Kecskésit az elsők közt rehabilitálta a magyar Legfelsőbb Bíróság. Bizonyítékok hiányában felmentették a háborús bűnök alól. Kimondták, annak idején koncepciós per folyt ellene, s a népbíróság csak a terhelő tanúvallomásokat vette figyelembe, noha több volt fogoly és csendőr is állította: Kecskési Tibor senkit nem bántott, szakaszával „csupán őrséget állt” a bevagonírozáskor.
Rehabilitálása után Kecskési magas állami kitüntetést is kapott, versköteteit Lezsák Sándor adatta ki itthon, ’97-ben pedig örökös tagjának választotta a MÚOSZ - Vészi János javaslatára. (Ő Nagy Imre lányának, Nagy Erzsébetnek volt a férje. Laudációjáról nem maradt fenn írás.) E legrangosabb sajtókörbe ugyanakkor választották be Fejtő Ferencet, Kende Pétert, Méray Tibort, Obersovszky Gyulát is."
A hosszú cikkben Sándor Zsuzsanna részletesen ismerteti az egymásnak ellentmondó állításokat, hogy Kecskési Tollas brutális volt-e a gettóba zárt zsidó honfitársakkal szemben, vagy ellenkezőleg, igyekezett segíteni.
(Mindez azonban a MÚOSZ örökös tagság szempontjából érdektelen. Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy részt vett-e a deportálásban. Igen, részt vett.)
Sándor Zsuzsanna a jugoszláv partizánok jó véleményét is hosszan ismerteti Kecskési Tollas korábbi tevékenységéről Godó Ágnes hadtörténész nyomán.
(Mindez azonban a MÚOSZ örökös tagság szempontjából érdektelen. Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy részt vett-e a deportálásban. Igen, részt vett.)
Szó esik még az 1947-es bírósági eljárásról, a háború végén egységével átálló csendőrtisztről, viszonyáról a nyilas-hungarista emigrációhoz, arról, hogy a Nemzetőrt emigrációban vele együtt készítők közül hányan voltak bizonyíthatóan nyilas múltúak, és hányról nincs ilyen adat.
(Mindez azonban a MÚOSZ örökös tagság szempontjából érdektelen. Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy részt vett-e a deportálásban. Igen, részt vett.)
Sándor Zsuzsanna megemlíti a frankfurti magyar-izraeli egyesület vezetőjének Kecskési Tollas Tiborhoz intézett német nyelvű levelét is (Kecskési özvegye juttatta el a 168 ÓRA szerkesztőségéhez), amelyben a levélíró méltatta a Nemzetőrt, hangsúlyozva: a lap nem antiszemita. (Ezzel szemben áll Kovács Tamás történész állítása, aki szerint a Nemzetőr szélsőjobboldali, antiszemita írásokat is közölt.)
(Mindez azonban a MÚOSZ örökös tagság szempontjából érdektelen. Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy részt vett-e a deportálásban. Igen, részt vett.)
Lényegében hasonlóan érvelt a Pocakos blog szerzője, aki hosszan beszél másról, de a lényeget érintő kérdésről ezt írja:
"Nem emlékszem, hogy akkoriban Kertész Péter vagy Róbert László protestált volna Kecskési Tollas Tibor (vagy bárki más) ellen. Pedig a Nemzetőr alapító-szerkesztőjének múltja mindenki előtt ismert volt. Tibor sohasem tagadta, hogy Beregszászon volt azokban a vészterhes napokban. Ha szóba jött (vagy hozták), ő csak az összetévesztést hangsúlyozta, és az emiatt rárótt és letöltött közel 10 év börtönt.
Csakhogy nem az a kérdés a MÚOSZ örökös tagság szempontjából, hogy "megbűnhődött" vagy sem. Nem bírósági eljárást és büntetést követeltek a tiltakozók. "Pusztán" annyit, hogy egy ilyen folttal terhelt múltú ember neve ne szerepeljen egy dicsőségtáblán.
(Továbbá: igencsak árulkodó Pocakos sajátos megfogalmazása: "Tibor Beregszászon volt azokban a vészterhes napokban." Ha csak ott lett volna, és nem csinál semmit, senkinek nem lehetne kifogása. Nagyon nem pontos ez az igehasználat.)
Végül, egyetértően idézem a MÚOSZ honlapján olvasható hozzászólásokból Vasvári G. Pál szavait:
"Bálint vagy Radnóti, ha élne, aligha lenne (maradna) egy olyan szövetségnek a tagja, amelyben Kecskési Tollas örökös tag és a nagyon kevés követendő példakép egyike. És talán azért sem, mert így kérdésessé válik, tisztelhetjük-e még azokat a diktatorikus időkben meghurcolt és olykor mártírrá lett kommunistákat, baloldaliakat, akik a spanyol polgárháborúban nem éppen a jobboldalon harcoltak.
(...)Elvégre ez a döntés már nem arról szól, hogy jóvá kell-e tenni egy koncepciós perben szültetett ítéletet, hiszen azt már megtette a vádat semmisnek nyilvánító bíróság és Göncz Árpád a kitüntetéssel. A rehabilitáció megtörtént. Most többről van szó. Nem kevesebb e döntés tétje, mint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének értékrendje."
Egyetértek Fekete György következő soraival is (ugyanott olvasható):
" Csúsztatás a Legfelsőbb Bíróság rehabilitáló ítélete mögé beállni, ugyanis az Önök részéről elutasított protestációnk erkölcsi, s nem jogi természetű.
(...)
Nagyon kérem, fogadja el a MÚOSZ Elnökeként, hogy „asszisztens deportáló soha, semmilyen körülmények között, semmiféle érdemekre tekintettel nem lehet erkölcsi példakép!” "
Donáth Ferenc soraival is egyetértek:
"A Magyar Alkotmány hirdeti az emberi méltóság jogát. De e deklaráció és a valóság között szöges ellentmondás van. A Legfelsőbb Bíróságot képviselő bíró, hivatása gyakorlása közben, gyilkosnak nevezi Ságvári Endrét, és vele szemben piedesztálra állítja Kristóf László hóhérlegényt, aki csendőrnyomozóként kínzott és besúgott mindenkit, aki látókörében veszélyt jelentett a nácikra. (lásd Bp-i Katonai Bíróság B.I. 065/1959. határozatát)
Ilyen esetek után egy "MÚOSZ örökös tag" kitüntetés is felértékelődik, jelentőséget kap. Nyilván a MÚOSZ nem teheti jóvá azt, amit a Legfelsőbb Bíróság, vagy mások elrontottak, de megtoldani egy centivel sem kellene a sort."
(Az összefoglalót Tamás Tibor készítette.)
A Gárda-per és a "polgári napilap"
A Magyar Nemzet az országos politikai lapok többségéhez hasonlóan címlapján közölte, mi történt a Magyar Gárda feloszlatásáért a Fővárosi Főügyészség által indított per első napján. A "polgári" napilap azonban elég sajátosan számolt (illetve nem számolt) be a gárdisták önkényeskedéséről. A címek alapján aligha lehet a jobbikos gárdával szembeni elfogultsággal vádolni a lap szerkesztőit:
"Elnapolták a Magyar Gárda-pert - A rendőrök elvezették Kolompár Orbánt is - Ellenkeresetet nyújtanak be"
Szó sem lehet itt véletlenről. Ugyanez a lap így számolt be arról, hogy az OCÖ vezetői pár nappal ezelőtt átadták a kormányfőnek a Gárdáa és a hasonló szervezetek ellen összegyűjtött több tízezer aláírást:
"Együtt rasszistáztak"...
(A hasonló szellemiségű Magyar Hírlap, úgy látszik, ebben a kérdésben más árnyalatot képvisel: A perről címlapjukon nem található semmi, az utolsó előtti oldalon, a Krónika rovatban olvasható a beszámolójuk "Kordonnal és dulakodással indult a Magyar Gárda pere" címmel.)
Lapunk beszámolója itt olvasható>>>>
A Magyar Nemzet szerkesztése kirívó eset, de az összes sajtóbeszámolóra jellemző a különös távolságtartás. "Botrányos" tárgyalásról, a bíróság épületében lezajlott "dulakodásról" írnak. Nincs egyértelműen meghatározható alany. Mintha nem tudnák eldönteni, ki volt az, aki előre eltervezte, és kéretlen karhatalomként végre is hajtotta bíróság épületében az OCÖ vezetői elleni fellépést. És ki "Tel-Avivozott" a munkájukat végző újságírókat szelektálva.
Március 13--i kommentár: "Jogsértő, ha a közönség, vagy a peres fél szabályozza a tárgyalás nyilvánosságát - mondta a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára a Magyar Gárda perére hivatkozva."
Fleck Zoltán jogszociológus véleménye: "Súlyosan sérült a tárgyalóterem nyilvánossága a Magyar Gárda feloszlatása ügyében megindult polgári perben a Fővárosi Bíróságon szerdán.
A tárgyalásra kijelölt terembe gyakorlatilag csak a gárda tagjainak engedélyével lehetett bejutni, így több sajtószerv munkatársa kívül rekedt a nyilvános tárgyaláson. "Ez tarthatatlan, abszurd" - jegyezte meg Fleck Zoltán." (MTI)
Hogyan lehet megtörni az árampiaci monopóliumokat?
A Magyar Narancs 2007. évi 39. számában megjelent interjúból idézünk, amely Kaderják Péterrel, a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont vezetőjével, a Magyar Energia Hivatal korábbi elnökével készült. Kaderják Péter gondolatai az MVM vezérének gyors leváltásával új fényt kaptak.
Kaderják Péter szerint "az EU-normák szerinti piacnyitás ténye önmagában nem indokolna áremelést. Attól persze lehet drágulás, ha továbbra is felfelé mozognak a nemzetközi piacon az üzemanyag- és tüzelőanyagárak, és attól is, ha a környező országok áramtőzsdéin történik drágulás."
A korábbi energiahivatali elnök az árampiac felszabadításának fontos erényei között sorolta fel a szabad szolgáltatóválasztást. Hozzátette azonban, hogy ez "csak az egyik része annak, aminek az uniós direktívából következnie kellene. A másik az volna, hogy ahol lehet, versenyt kellene generálni. Verseny kellene a kínálati, vagyis az áramtermelői oldalon, és ezzel párhuzamosan a kereskedelemben is. Erről az oldaláról nézve az új törvény nem oldott meg semmit."
A törvényhozók végül csak félmunkát végeztek - mondta Kaderják Péter. - Mert ha a kínálati oldalon a hazai kapacitások kb. 80 százaléka fölött továbbra is az MVM diszponál, és a rendszerirányítónak a holdingon belül tartásával a külkereskedelem fölött is domináns kontrollt képes fenntartani, akkor az árliberalizálás nem jelent majd mást, mint kiszúrást a fogyasztókkal. Ha ugyanis nem mondják fel a hosszú távú megállapodásokat, akkor az MVM a már előre jelzett 100-120 milliárdos profitját csakis áremeléssel tudja elérni.
Súlyos kifogás az új törvénnyel szemben, hogy nem foglalkozik "a Magyar Villamos Műveknek az áramtermelő erőművekkel kötött hosszú távú megállapodásaival", ez azonban lehetetlenné teszi "az egymással versengő kínálat kialakulását". A hosszú távú szerződések kérdését "a törvényi előkészítés során egész egyszerűen levették a napirendről."
Kaderják Péter említi az idézett intejúban, hogy a "a szakma belső diskurzusa" szerint még a lobbisták is kissé ijedten tekintenek az MVM-nek kiharcolt óriási lehetőségre. Az MVM holding ma egy igen-igen megerősödött, integrált társaság, aminek az áramszektorban kizárólagos módon mindene megvan. Van átviteli rendszerirányítója (ez a MAVIR), nukleáris erőműve (a hazai termelés több mint 40 százalékát adó Paksi Atomerőmű) és 2015-ig, 2020-ig szóló hosszú távú megállapodásai, miközben valójában árkontroll nélkül működhet."
A korábbi energiahivatali elnök szerint a jelenlegi folyamat "borítékolhatóan kockázatos hatással lesz az ország versenyképességére. Az ipari fogyasztóknak már beharangozott, legalább 20 százalékos áremelés miatt az érintettek bajba kerülhetnek; minimális mértékű gazdasági növekedés mellett biztos, hogy nem ez a jó irány."
Alig esik szó a közületi fogyasztók kilátásairól. Óvodák, iskolák, kórházak áramszámlája emelkedik meg drasztikusan - mindenfajta kompenzáció nélkül.
Kaderják Péter a kiutak között hangsúlyosan említette: "elvárható volna, hogy sokkal több energiahatékonysági programot támogasson az állam és a régió."
