Amerikai anomáliák Afrika szarván
Február végi ghánai látogatása alkalmával egy egykori rabszolgaerőd tőszomszédságában vendéglátója, John Kufuor elnök társaságában Bush kijelentette: nincs szándékában egy újabb katonai parancsnokság, nevezetesen az AFRICOM felállítása a kontinensen. Afrikai politikusok nem is rejtik véka alá nézeteiket: szerintük az Egyesült Államok célja a politika "militarizálása", valamint a kínai gazdasági expanzió visszaszorítása (Kína ma már több nagykövetséget és konzulátust tart fenn a kontinensen, mint amerikai riválisa). Ráadásul egy újabb támaszpont a terrorizmus elleni harc újabb frontját nyitná meg a térségben, amely tovább destabilizálná az amúgy is gyenge államokat. A katonai bázis felállítása elleni protestálás leghangosabb szószólói (Dél-Afrika, Nigéria, Libéria) szerint az amerikai jelenlét regionális hatalmukat ásná alá. Az afrikai ügyekért felelős bázis jelenleg Stuttgartban székel, noha az Egyesült Államok célja egyértelmű: megvédeni gazdasági érdekeltségeit, ugyanis számítások szerint 2015-re az ország olajimportjának mértéke 25%-ra fog emelkedni a térségből, meghaladva ezzel a közel-keleti országokból származó mennyiséget. A parancsnokság befogadására eleddig csak az országgal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Libéria jelentkezett be, azonban az Egyesült Államok vonakodik elfogadni az ajánlatot, mondván: túl messze van a konfliktusok szaggatta területektől.
Az Afrika szarván folytatott amerikai politika kvázikoncepciójára hívta fel a figyelmet tavaly egy esszéjében John Prendergrast, a Clinton-adminisztráció külügyminisztériumának egykori korifeusa: az időnkénti csapásmérés Szomáliában, a terrorizmusellenes kooperáció a kartúmi rezsimmel, valamint az etióp kormánnyal való feltétlen együttműködés rövidlátó stratégiája áll Bush külpolitikájának középpontjában. Etiópia a szeptember 11-i terrortámadások után vált a térség legerősebb amerikai hídfőállásává, amelynek kormánya hozzájárulását adta, hogy az FBI és a CIA feltételezett terroristákat hallgasson ki titkos etióp börtönökben. Jó tíz évvel ezelőtt a jelenlegi kormányfőt, Melesz Zenavit Bill Clinton még az afrikai vezetők új generációjának egyik prominens tagjaként üdvözölte, mára azonban emberiesség elleni bűntettekkel, falvak lerombolásával és tömeges erőszakkal vádolják, amit Etiópia Szomáliával határos régiójában (Ogaden) követ el saját népe ellen. Az Egyesült Államok mindeközben szemet huny ezek felett, ezzel is alátámasztva azt a sokszor citált, Bush szemére vetett vádat, amely szerint a biztonság és a stabilitás felette áll az emberi jogoknak - véli Prendergrast.
A világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságától, a part menti kalózkodástól, valamint az iszlamista rebelliótól sújtott Szomália területén még jó ideig nem várható politikai rendezés, noha az Egyesült Államok 2009-re tervezi az állandó szomáliai kormány felállítását. Ráadásul mióta az etióp csapatok segítségével sikerült kiűzni az Egyesült Iszlám Bíróság tagjait Mogadishuból, az átmeneti kormány a vártnál sokkal kevesebb támogatást élvez az Egyesült Államok részéről, mint a térség többi állama. "Etiópia Irakja" idestova 1991 óta központi hatalom nélkül funkcionál, a kelet-afrikai országban dúló harcokba pedig az Egyesült Államok is beavatkozott: az amerikaiak havi 150 ezer dollárral támogatják a dzsihádot hirdetett terroristák ellen harcoló klánok fejeit. A kenyai béke tető alá hozása talán segíthet az 1998-as Dar es-Salaam-i és nairobi amerikai nagykövetségek elleni merényletek főkolomposainak kézre kerítésében, és lezárhatja a kenyai és a szomáliai határokon át szabadon járkáló terroristák útvonalait. A Condoleezza Rice külügyminiszter által sürgetett hatalommegosztás alapvető érdeke volt az Egyesült Államoknak, hiszen a térség éltanulójának tartott Kenya tölti be az egyik fő közvetítő szerepet a szomáliai újjáépítési folyamatokban, továbbá a szudáni polgárháborút lezáró béke megerősítésében.
