A világegyetem eredetét kutató tudósok többsége igen gyorsan eljut a galaxisokig - úgy tűnik, az alapvető kérdésekre valahol a csillagrendszerek belsejében rejlik a magyarázat. A galaxisokkal az a fő probléma, hogy túlságosan fiatalok: már az ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel léteztek (és bennük a csillagok is), márpedig a kutatók többségének véleménye szerint ilyen rövid idő alatt az anyag csak akkor koncentrálódhatott, akkor már a kezdet kezdetén is lennie kellett benne bizonyos anyagcsomóknak. Ezekre viszont a kozmikus háttérsugárzás adataiban semmi nem utal.

A filmben nyomon követett kutatási program szereplői (vezető amerikai és német asztrofizikai, informatikai kutatóintézetek) szuperkomputerek segítségével próbálják modellezni a galaxisok kialakulását. Ehhez támpontot is találtak az univerzum legöregebb, a 90-es évek közepén felfedezett csillagainak "személyében". A legidősebb megfigyelt csillag 13,2 milliárd éve született, vagyis alig félmilliárd évvel a 13,7 milliárd éves korúra becsült világegyetem keletkezése előtt. Az ilyen csillagok korának meghatározásához pontosan meg kell becsülni a radioktív tórium- és uránizotópok gyakoriságát az égitestben. Ezek az izotópok valójában a csillag keletkezését elindító szupernóva-robbanás idejéről tudósítanak, így a kormeghatározást is igen pontossá teszik.

Az első csillagok felfénylése előtt az univerzumban minden bizonnyal sötét volt (a legidősebb csillagokat, csillaghalmazokat a fényük, azaz a fényt eltérítő gravitációslencse-hatás alapján azonosították). A csillagok megjelenése azonban új folyamatokat indított el, amelyek elvezettek a ma ismert világ, benne a bioszféra kialakulásához.

De hogyan, és mitől jöhetett létre az első csillag? Erre a kérdésre az első elfogadható választ Tom Abelnek, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatójának sikerült megfogalmaznia. Szerinte az első csillag főleg hidrogénből, héliumból és lítiumból állt. Hogy ez a gázegyveleg hogyan állt össze csillaggá, azt a számítógépes modell segítségével sikerült megfejteni: a tömegvonzás ritka felhőkbe gyűjtötte a gázokat, majd a felhők közepén csomókká állt össze a lehűlő gáz. A csomó mérete egyre kisebb lett, a sűrűsége viszont egyre nőtt, egészen a Nap tömegének százszorosáig. Ekkor a nagy nyomás hatására a gáz begyulladt, és felragyogott az első csillag. A folyamat természetesen más gázfelhőkben is megindult. A kezdeti csillagok néhány millió évnyi élet után felrobbantak, ezek
a szupernóva-robbanások indították be a galaxisképződés folyamatát.

A kutatás valójában egy mozaik kirakásához hasonlít, ám ha összeáll a kép, akkor egy nagy lépéssel közelebb kerülünk a kezdet és a vég titkainak megértéséhez. (H. M.)