A díszcigány
- Tényleg nem beszél lováriul?
- De, már igen, ez volt az egyik idegen nyelv, amit a jogi diplomámhoz tanultam. Kevés a szó, és a nyelvtan sem bonyolult.
- Szokta használni?
- Nem sűrűn, ráadásul egyre többet felejtek. Amikor egyszer egy leányszöktetéses csetepatéhoz hívtak, úgy vágtam ki magam, hogy a cigányokra kiáltottam: beszéljetek már magyarul, hogy a társam is értse.
- Miért lett rendőr?
- A rendőrök miatt. Kamaszkoromban naponta jártam Tarcalról Szerencsre vonattal, és a váróteremben tanultam. Egyszer igazoltatott két rendőr, agresszívek voltak, nagyon nem tetszett nekik, hogy egy cigány gimnáziumba jár. Korábban történelem-földrajz szakra akartam jelentkezni, de akkor elhatároztam, rendőr leszek. És nem olyan, mint ezek.
- Önérzetes?
- Nagyon. Máig emlékszem, sírtam a megalázottságtól, amikor az iskolában egy mackónadrágot kaptam ajándékba csak azért, mert cigány vagyok. Másnap vissza is vittük az édesapámmal. Ő egyébként különleges ember: nagybőgőzött, értett a tetőfedéshez, vezetett dízelmozdonyt, végül fegyveres őr volt a Nemzeti Múzeumban.
- Az már majdnem rendőr. Mellesleg, amikor ön munkába állt, nem lehetett túl sok roma a testületben. Hogy boldogult?
- Kőbányán, ahol kezdtem, szolgált már néhány cigány előttem, úgyhogy kitaposták nekem az utat. A cégnél nem is volt gond, csak kint, az utcán. Gyakran megesett, hogy hiába vezettem én a járőrt, az, akit igazoltattunk, következetesen a többiekhez beszélt: én csak egy cigány voltam neki.
- A romák legalább elfogadták?
- Beletelt egy időbe, de megértettem velük, hogy nekem ez a munkám. Ha együttműködtek, igyekeztem a lehető legkíméletesebben eljárni, de ha nem, akkor a törvény teljes szigorát alkalmaztam. Borult ott még olajkályha is...
- Máshogy kell intézkedni egy romával szemben?
- Ez érdekes kérdés: néhány éve megkerestek, hogy segítsek egy cigányokkal kapcsolatos igazoltatási kiskáté összeállításában. Ehhez hasonló kiadvány létezik például Nagy-Britanniában. Ott ugyanis megfigyelték, hogy az angol rendőrök többet igazoltatják az íreket, ráadásul az ilyen szituációk gyakran vezetnek konfliktushoz.
- És mi lett a tervből?
- Ami szokott: semmi. Kár érte, nagy szükség lenne ugyanis a megértőbb hozzáállásra. Furcsa dolog ez egyébként: a cigányok nem tartják túl hitelesnek a saját, állandóan cívódó vezetőiket, hitelesnek tartják viszont a cigány rendőröket.
- Ezért alapította meg a roma rendőrök egyesületét?
- Nem egészen. Elsősorban kallódó fiatalokkal foglalkozunk, bármilyen legyen is a bőrszínük. A hétvégeken alkotmányjogról és az emberi jogokról tartunk nekik előadást.
- Szép gondolat.
- Mégis öt évbe telt, mire sikerült beindítani az egyesületet. Volt, aki simán keresztbe tett nekünk, néha viszont azt éreztem, csak azért segítenek, hogy mutassák, a testületben milyen rendes, barna bőrű emberek dolgoznak. Én pedig nem akarok díszcigány lenni.
- Pedig most mintha ugyanez fenyegetné. A cigány-magyar megbékélési felhíváshoz a goj motorosok révén csatlakozott.
- Én eddig azt se tudtam, mit jelent az a szó, hogy goj. Úgy néztem meg a lexikonban.
- De azért sejti, kik ők? A vezetőjüknek például ez van a bukósisakjára írva: Deutsche Reich.
- Tényleg? Én beszéltem néhányszor vele, meggyőzhető, rendes embernek tűnt. Az egész egyébként úgy kezdődött, hogy a honlapjukon volt néhány hozzászólás a Blaha Lujza téri késelő gyerekkel kapcsolatban. Azt írták, hogy a jogaikat persze nagyon tudják a cigányok, közben meg így viselkednek. Beírtam, megkerestek.
- Ennyi?
- Igen. Később olvastam a felhívásukat, amit alapvetően helyeseltem, néhány dologgal azonban nem értettem egyet. Például, hogy fogadjuk el a vajdarendszert. Ez képtelenség.
- Ön hogy képzeli el azt a bizonyos megbékélést?
- A legfontosabb, hogy beszéljünk egymással, hisz nem vagyunk ellenségek. Aztán rendet kellene tenni az iskolákban. Képtelenség, hogy néhány renitens tönkreteheti az órákat. Felelhetnének mondjuk a szülők a gyerekük magaviselete miatt.
- Aztán?
- Fokozott rendőri jelenléttel vissza kellene szorítani a többségi társadalmat leginkább irritáló erőszakos és tulajdon elleni bűncselekményeket. Persze tudom, hogy minden emberben dolgozik a túlélés ösztöne: ezért ássa ki a krumplit, lopja el a tyúkot, akár cigány, akár nem. Mi csak jobban fókuszban vagyunk a rasszjegyek miatt.
- Szóval, ha több a rendőr, megoldódik minden?
- A szegénységen mint alapproblémán az államnak kellene valahogy segítenie. Viszont ha visszaszorul a bűnözés, kevesebb a konfliktus is.
- Ez vezetne el a megbékéléshez?
- Legalábbis része lehetne a folyamatnak.
- Furcsa ez egy roma szájából.
- Lehet. De én elsősorban rendőr vagyok. Csak azután roma.
