A műfaj alku kérdése?
Először fordult elő, hogy menet közben, a filmszemlén nyitott új szekciót a szemletanács. A "kreatív dokumentum-játékfilm" csoport létrehozásának előzménye, hogy az előzsűri több alkotást műfaji okok miatt elutasított. A dolog pikantériája, hogy végül nem az új szekcióba sorolt három film egyike nyert, hanem egy negyedik, a dokumentumfilmek között versenyző mű. Még szép, hogy vita lett az ügyből.
Sólyom András rendező eredetileg a dokuk közé nevezte
56 villanás című tévéfilmjét, amely az '56-os Tűzoltó utcai fölkelők egyik kivégzett vezetője, Angyal István ellen folytatott kihallgatásokról szól. Színészekkel játszatta el a főhős és kihallgató tisztjei figuráit, de a párbeszédek kizárólag a jegyzőkönyvek alapján készültek. - A mű közel került a játékfilm műfajához, valójában mégsem fikció. A dokumentumfilm hagyományos kereteit akartam tágítani - mondja a rendező. Sólyom elismeri, a színészi megjelenítés egyszersmind értelmezés, munkáját mégis dramatizált dokumentumfilmnek tartja.
Ő éppúgy szakmai tisztázatlanságot lát abban, ahogy filmjét kezelték a szemlén, mint Bereczki Csaba rendező, aki Életek éneke címmel népzenét játszó erdélyi bandáról készült road movie-t nevezett - a játékfilmek közé. Átirányították. (A film márciusban kerül a mozikba.) - Régóta elfogadott műfaj a világban a dokumentum-játékfilm, amely ez esetben zenés - jegyzi meg a Kubában forgatott Buena Vista Social Clubra hivatkozva. - Ahhoz, hogy kiderüljön, miből táplálkozik ez a muzsika, mélyebbre kellett ásni, kifejezőbb eszközöket kellett alkalmazni - teszi hozzá. Játékfilmhez hasonlóan előre kitalálta a mű ívét, "szereplői" azonban magukat adják, saját mondataikat mondják. Nem száraz doku, amely "beszélő fejeket" mutat - ennek van nagy hagyománya a magyar dokumentumfilmben -, de nem is fikció. A rendező elfogadhatatlannak tartja, hogy az új kategóriát egy nem odasorolt alkotás nyerte meg. Még ha nem vitatja is annak értékét - amivel másik két társa is egyetért.
Moldoványi Ferenc is a játékfilmek közé nevezte Másik bolygó című, 95 perces alkotását. A lenyűgöző természeti képekben és megrázó emberi közegben forgatott film a világ szexuális vagy munkarabszolgaként tengődő gyerekeit mutatja be ecuadori, kongói, kambodzsai helyszíneken. Az áprilisban mozikba kerülő film tele van lírai elemmel, fölvillantja például a gyerekek álmait. - A szokásos élethelyzeteket mutatom be, de a forgatás előtt bizonyos dolgokat megbeszéltünk a "szereplőkkel" - avat be a műhelytitkokba, hozzátéve: olyan filmes eszköztárat használ, amellyel közelebb kerülhet a nézőkhöz.
A zsűri Forgács Péternek adta a "kreatív" filmek díját, aki pécsi bőrgyáros-tímár nemzedékek évszázadokon átívelő sorsáról mesél Von Höfler vagyok című filmjében. A mű a dokumentum szekcióban versenyzett. - Csak egyetlen kategória van, a kinematográfiai érték. A többi alku kérdése - vallja a rendező. Szerinte mindig el kell fogadni a zsűri döntését. A besorolás problémáit pedig tüneti jeleknek tartja, amelyek arra utalnak, nem eléggé kiérlelt, rugalmas a filmszemle konstrukciója.
Másként vélekedik Szomjas György rendező, a filmművészszövetség főtitkára, aki a programban szereplő filmje, A Nap utcai fiúk miatt nem volt tagja a szemletanácsnak, de véleményével segítette a munkát. Szerinte is szükség van a közönségbarát, a hagyományos dokuknál jóval nagyobb költséggel és hosszabb forgatással készülő "kreatív" dokumentumfilmekre. A szemletanács éppenséggel rugalmas volt, hogy fölállította az új szekciót. - Talán ott hibáztak, hogy nem közölték előre, a besoroltakon kívül, menet közben más alkotások is átkerülhetnek ide - teszi hozzá. Biztatónak véli, hogy a filmes közalapítvány már "kreatív" művekre is kiírt pályázatot, és jövőre a 40. Magyar Filmszemlén fölkészültebben fogadhatják ezeket. Mármint, ha lesznek addigra ilyenek.
