Meséli, hogy a kilencvenes évek legelején egy ismert osztrák repperrel beszélgetett valamelyik síparadicsom melegedőjében. Megkérdezte tőle a repper, mivel foglalkozik, miből él. Külügyminiszter vagyok, felelte Genscher. Hol a fenében? - tudakolta az osztrák. A német politika egységteremtő alakja, ekkor döntötte el: ideje befejezni politikai pályafutását.

Ez persze így túl egyszerűnek tűnő anekdota, de passzol a németországi Ingolstadtban szervezett kedélyes esti fogadáshoz, ahol állam- és kormányfők reprezentatív autóit állították ki. Hruscsov Csajkáját, amely meglepő módon nem volt páncélozott, Kennedy nyitott autóját, aztán Ferenc Józsefét, II. Erzsébetét, és Schröder kancellár Audiját is. Ezen az eseményen beszélt Genscher a közelmúltbéli történelemről, a politika és az autó kapcsolatáról. Elöljáróban rögtön meg is jegyezte: ő tízévenként cserélte le szolgálati autóját, mert nem akarta, hogy azt mondják róla, feleslegesen költi az adófizetők pénzét.

Genscher három infarktusból épült fel, egyikből éppen akkor lábadozott, amikor szabadulni vágyó keletnémetek fészkelték be magukat az NSZK prágai nagykövetségére. A német miniszter betegsége ellenére akkor éppen egy ENSZ-konferencián vett részt New Yorkban, szabadidejében a szállodában gyógyult. Innen érte el az ugyancsak a konferencián tartózkodó Sevardnadze szovjet külügyminisztert, aki azt üzente neki: azonnal keresse fel. A szolgálati autók mind elmentek, taxit nem sikerült leintenie, a sofőrök fütyültek arra, hogy külügyminiszter integet nekik. Végül egy rendőrkocsival jutott el kollégája szálláshelyére, ahol elmondta Sevardnadzének: száz gyerek is van a menekültek között. A szovjet külügyminiszter másnapra elintézte, hogy a keletnémetek szabadon távozhassanak. Moszkvában tárgyalt előbb Sevardnadzéval, majd a helyettesével, mert a szovjet külügyminiszternek egy akkor érkező NDK-s delegációt kellett fogadnia. A megbeszélések után Genscher konvoja elindult a Kremlből, s éppen keresztezték a keletnémet politikusok útját. Az NDK-sok megálltak, átengedték az NSZK külügyminiszterét. Szerinte az ilyen apró jelekből ki lehetett olvasni a jövőt.

Magyarország kitüntetett helyen volt a földgömbömön és a gondolataimban, akkor is, amikor nem érkezett vendégem az önök országából. A magyar nép az első, amelynek volt bátorsága a Keletről érkező reformfolyamatok élére állni, s megbontani a vasfüggönyt.

A jelen politikájáról, az unió jövőjéről, Koszovóról, Kelet-Európáról azonban nem akart beszélni.

Hans-Dietrich Genscher munkatársunkkal Ingolstadtban