Soha nem mondd, hogy soha, de minden bizonnyal ez a helyzet: a 2007 decembere, az új romániai uniós képviselők beiktatása, valamint 2009 júniusa, a jelenlegi EP kifutása közötti másfél évben tetőzik a Kárpát-medencei magyarság képviselete Brüsszelben és Strasbourgban. Ennek legfőbb oka, hogy a következő ciklusban 785 helyett csak 751 képviselővel kezdheti meg munkáját az EP, s az átrendeződés részeként a mostani huszonnégy helyett csak huszonkét magyarországi képviselővel.

A 2004 óta jelenlévő  anyaországiakat a Magyar Koalíció Pártja és az RMDSZ színeiben most négy politikus (Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád, illetve Sógor Csaba és Winkler Gyula), továbbá a független Tőkés László és a román liberális színekben megválasztott Csibi Magor Imre egészíti ki. (Vagyis a romániai magyarok száma eggyel nőtt 2007 első tizenegy hónapjához képest, amikor a bukaresti parlament delegáltjaként hárman voltak.) Márpedig három okból is valószínűtlen, hogy a magyarországi veszteséget a határon túliak akár csak középtávon is ellensúlyozni tudnák: 1. Románia két, Szlovákia pedig egy EP-képviselőt veszít majd, miközben Szerbiából, Ukrajnából még beláthatatlan ideig nem számíthatunk új uniós politikusra. 2. A választási részvételből adódóan mind a felvidéki, mint pedig az erdélyi politikusok aránya jelentősen meghaladja egyelőre a magyarság létszámarányát ezeken a területen, amire aligha lehet tartósan építeni. 3. Kedvezőtlenek a határon túli magyarokra vonatkozó demográfiai előrejelzések.

Az első, közvetlenül választott Európai Parlament, azaz 1979 óta egyébként mindvégig volt a testületben magát magyarnak (is) tartó képviselő, így 1979 és 1999 között a bajor keresztényszocialistaként megválasztott Habsburg Ottó, az utolsó magyar király, IV. Károly fia, az azt követő öt évben pedig az osztrák zöldeket erősítő Mercedes Echerer személyében.

(Brüsszeli tudósítónktól)