Az NB I tizennyolcadik fordulójának legszebb Megyeri úti jelenete az volt, hogy az Újpest-MTK találkozó előtt díszvendégként köszöntötték Göröcs Jánost, az ötvenes-hatvanas évek extraklasszisát, aki 339 mérkőzésen futballozott a lila-fehér és 62 meccsen a címeres mezben.
Göröcs János
Nocsak, megismerték?
- Ezúttal egyenesen hívtak, bár előfordult ilyesmi már korábban is. Miként az is megtörtént, hogy kimentem meccset nézni az újpesti pályára, a bejáratnál mondtam, ki vagyok, mire azt válaszolták: na és?
- Ön erre mit felelt?
- Semmit. Szó nélkül hazamentem.
- Mostantól viszont rendszeresen kijár majd?
- Egy ideig biztosan. Az után, hogy az előző vezetés vendégül látott, két-három mérkőzésen még ott voltam, majd elmaradtam. Az újbóli meghívás jólesett, de bevallom, hiába kérne, hogy mondjam fel napjaink Újpestjének összeállítását. A szombati jelenlét dacára is így van ez, sajnos.
- Hogy érezte magát? Előjött-e a múlt?
- Egy-két meccs eszembe jutott. Hatvankilencben az UEFA Kupa elődöntőjében 5-2-re kikaptunk Bruges-ben. Nem azért mondom, de sérülés miatt nem játszottam... Majd felépültem, és jött hozzánk az MTK. Hidegkuti Nándor, aki akkor már a kék-fehérek edzője volt, négy perccel a kezdés után érkezett ki az öltözőből. Felnézett a táblára, és azt látta: Újpest-MTK 3-0. Fenn hagyták a tartalékok eredményét? - kérdezte. Nem, ez a nagymeccs állása - ábrándították ki. Hat-kettőre győztünk, majd az FC Bruges ellen idehaza 3-0-ra nyertünk, és továbbjutottunk.
- Még egyszer: hogy érezte magát?
- Prímán elbeszélgettem a régi társakkal, Dunai Antival és Várhidi Palival.
- A maiak játékáról mi a véleménye?
- Jót nem tudok, rosszat meg nem akarok mondani.
