Magas a ló
A kormánykoalíciót tegnap agyonverték. Nem kicsit, nagyon. Ilyen részvétel mellett, ilyen eredmények mellett semmi értelme az okoskodásnak, marad a szerecsenmosdatás fáradt kísérlete. Volt rá példa: Horn Gábor még az értékelések elején a nemek várható nagy arányát vizionálta, majd egy szakértő hölgy Clara Zetkin hősiességét idéző daccal fogalmazta meg, hogy Budapestet az ellenzék azért nem tudta meghódítani. Igen, mert ott csak háromszoros volt a fölény, nem ötszörös. Aztán maga Kóka János mondotta volt, hogy a nemmel szavazók (most hagyjuk az arányokat!) mind a liberalizmus mellett tettek hitet. A szocik nyilván mind otthon maradtak, a francba.
A körkapcsolásnak azért az ilyen szerencsétlenkedések mellett volt néhány érdekes pillanata is. Lenyűgözött, ahogy az MTV 1-es csatornáján betrappol a színre Ferenc, kissé csikorgó mosollyal, de lendületéből mit sem veszítve bejelenti: úgy néz ki, rendbontás nélkül és nagy részvétellel... majd pedig hang balra el, Ferenc meg lendületesen tátog tovább, mint ponty a cekkerben. Megjegyzem: ez volt a helyzetéhez leginkább illő megnyilvánulás. Aztán hallottuk is; nem jártunk jobban, annyit tudtunk meg, hogy az öltözőben egy ideje próbálgatták a ruhát, de hogy ilyen méretes lesz, még talán Ferenc sem gondolta.
Amikor Dávid Ibolya már harmadjára mondta el, hogy most aztán válság van, épp ezért ki kellene már végre tekerni a politikát a politikusok kezéből, és szakemberekre bízni, meg hogy Orbán-Gyurcsány 2:2, akkor úgy gondoltam, átkapcsolok, és megnézek valami cselekményes pornófilmet, de olyat, amiben beszélnek is.
Viktor nagyívűen, nem túl bonyolult szövegkörnyezetben megmondta a tutit, már hogy győzött a magyar nép. Na végre! Egyszer már ebbe' a rothadt életbe'!
Aztán egyre furcsább zajok ütötték meg a fülemet. Kormányoldalról, némi hangsúlyeltolódással ugyan, de a körkapcsolás vége felé szisztematikusan az fogalmazódott meg, hogy a népszavazásnak azért lett ilyen az eredménye, mert nem értettük meg a reform lényegét, jobb esetben nem sikerült velünk megértetni, s hogy materiálisan voltunk mi beállítva erre a szavazásra, egy üveg sörért az anyánkat is elszavaznánk, és mindennek bizony meglesz a böjtje. Gyors kapcsolás: Hír Tv, egyik atyafi épp lehordja a népet, hogy most bezzeg el bírtak menni szavazni, a kettős állampolgárságról meg nem, azt a materiális, hazaárulós mindenit! Hiába: alul minden összeér.
Azért egy pillanatra álljunk meg! Van itt tehát több mint hárommillió sötét, agyhiányos választóképes, aki nem ért fel aggyal a reformok nagyszerűségéig. Pedig Kóka János már egyenesen Európa megújítását rakta az SZDSZ atlaszi vállaira, de hát a hősök mindig magányosak, főleg ennyi hülyével körülvéve. De kivágta magát: az SZDSZ azt a bő félmilliót képviseli, aki ugye nemmel szavazott, a többi meg ott van leszarva, ahol van.
Nem elég, hogy hülyék vagyunk, de még anyagias, becstelen disznók is. Olyanok, akik ingyen akarnak orvosi ellátást, diplomát, BKV-jegyet, mindent. Ez az ingyenes orvosi ellátás kicsit mindig megdobja a vérnyomásomat. Tessék mondani: a tb-járulék mi a huncut, náthás giherára megy? Vagy az nem pénz? Jaj, de sokat hallottam annak idején, hogy engem az állam ingyen taníttat, oszt ez a hála?! Hogy nem sül ki a szemem! Mert azt szeretjük mi, primitívek, ha valamiért nem kell fizetni. De kell! Eddig is kellett, a kurva életbe! Tessenek ezzel engem békén hagyni! Egészen másról van szó. Mondanak olyat, hogy el tetszettek bokázni anno azt a sok pénzt, most meg vissza kellene valahogyan hozni. Legyen ez reform! Mert erre is mondott Ferenc egy örökérvényűt tegnap, miszerint: "Pénze csak az embereknek van." No meg a pérnek, de az védett.
Fenyegetőzni meg végképp ne tessék, mert arra sokan idegesek. Joggal. Parázhatnak az orvosok, a kórházak, az egész felsőoktatás, egyáltalán mindenki; ahogy a tegnapi kormánypárti reakciókat hallhattuk. Maga a képviseleti demokrácia is veszélyben van a tegnapi döntés okán, hiszen a későbbiekben a közvetlen népfelség elvének eszközei kerülhetnek előtérbe, ellehetetlenítve a mindenkori kormányzást. Jesszus! Eddig alig lehetett a népeket az urnákhoz rángatni, NATO ide, EU oda, most viszont özönlöttek. Talán ezen kellene egy keveset gondolkodni.
Tehát: mivel a nép akaratából tetszenek a hatalmat gyakorolni, a népakarat ilyen egyértelmű, megfellebbezhetetlen megnyilvánulása után ne tessenek az embereket ismét lehülyézni, hülyének nézni, ne tessenek lenézni, sértegetni, és főleg ne tessenek fenyegetőzni! Ha a lóról leszálltunk, lekecmeregtünk, valahogy abban az irányban kellene a megoldásokat keresni, amerre a népszavazás eredménye mutat. Ha nem megy: haza kell sétálni. Ennyi.
A szerző közíró
