Kehidakustány ma az ország gazdag településeinek egyike. Az 1100 lakosú faluban van iskola, óvoda, orvosi rendelő, nincs viszont munkanélküliség és önkormányzati adósság. Az idegenforgalomnak köszönhetően a helybeliek szobakiadással egészíthetik ki jövedelmüket, az ingatlanárak pedig az egekbe szöktek. Mindez a faluban éppen most ötéves termálfürdőnek és szállodának köszönhető. Aligha meglepő, hogy Horváth Tihamért, a fürdő építtetőjét, tulajdonosát sokan megmentőnek nevezik. Sőt van, aki egészen odáig megy: "Kehida történetében mindig akadtak nagy emberek, a templomépítő Hertelendyek és a községben éveket töltő Deák Ferenc után itt van most nekünk Horváth Tihamér."

- Dehogy akartam én falut menteni, jóságos vállalkozóvá válni! - legyint az 56 éves Horváth Tihamér, amikor felelevenítjük neki a községben róla hallottakat. Gyorsan hozzáfűzi:

- Egész életemben sikerre meg jómódra vágytam.

Szavaiból kiderül: a gyenesdiási szülői házban gyakran ennivalóra, tüzelőre is alig futotta, ezért kertjük mandulafája alatt fogadalmat tett: ő egyszer gazdag lesz. Gyerekkori esküjét soha nem feledte, s hogy mielőbb saját jövedelme legyen, már az érettségi után munkába állt, elszegődött egy vízvezeték-szerelő mellé segédnek. Az inasévek alatt gáz-, víz- és központifűtés- szerelő szakvizsgát tett, végül szerzett egy műszaki oktatói diplomát a Műszaki Egyetemen. Közben pedig kitartóan spórolt gépekre, szerszámokra, hogy mielőbb önállóan dolgozhasson. A nyolcvanas évek elején kiváltotta az iparengedélyt, és építőipari munkákat vállalt testvérével, Sebestyénnel. Kezdetben csak ketten dolgoztak, maguk lapátolták ki a házak alapjait, csöveket cipeltek, radiátorokat javítottak, pöcegödröket ástak. - Munkás évek voltak - meséli Horváth Tihamér, aki valami sorsszerűséget lát abban, hogy az első nagy nyereséget hozó megbízásukat éppen a Munkás utcában kapták Keszthelyen.

Ezután a Horváth fivérek cége sorra építette a házakat, majd a csatornahálózatokat, szennyvíztisztító telepeket, s egyre több embernek adott munkát. A Horváth-Ép Kft. a kilencvenes évek közepére Zala megye egyik meghatározó cégévé vált, háromszáz embert foglalkoztatott, éves forgalma elérte az egymilliárd forintot. "Nagy stratéga a Tihamér, mindig hosszú távra tervez, nem az a fajta ember, aki fél év alatt akar meggazdagodni" - mondja róla egy konkurens vállalkozó. Más azt emeli ki: "A rendszerváltás után sok építőipari céget buktatott meg az APEH. A Horváth-Ép Kft. viszont már évtizedek óta működik, ez pedig minősíti tulajdonosait. Rettentő kemény üzletember, de a végletekig tisztességes is."

Az üzletember már megyeszerte ismert vállalkozóként jelentkezett a kehidakustányi csatornaépítésre kiírt pályázatra. Nyert, majd cége el is végezte a munkát. Csakhogy amikor a fizetésre került a sor, a falu akkori polgármestere közölte: nem tudják lehívni a beruházáshoz elnyert pályázati támogatást, mert az önrészre sincs pénzük. Kehida 56 millióval tartozott a Horváth-Ép Kft.-nek, s bár ezt akkor senki nem tudhatta, ezzel az adóssággal kezdődött a község sikertörténete, a vállalkozó falumentése.

A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a vállalkozó felszámolást indít az önkormányzat ellen. De Horváth Tihamér elbizonytalanodott: bár jogilag, üzletileg elfogadható lenne ez a lépés, vajon morálisan indokolható-e egy falu ellehetetlenítése? Elvetette tehát az ötletet, és gáláns ajánlatott tett a falunak. Azt javasolta, hogy megvesz az önkormányzattól egy jó darab földet. Így pályázati önrészhez jut az önkormányzat, s lehívhatják az állami támogatást. Abból pedig kifizethetik őt, később pedig talán eladhatja valakinek a kehidai földjét.

Ám akkoriban még a kutyának sem kellett a kehidakustányi föld, az a nyakán maradt. A falu vezetése azt javasolta az üzletembernek: ha átvenné az önkormányzattól a falu veszteséges, lepusztult fürdőjének az üzemeltetését, s felfuttatná azt, akkor felértékelődne, kelendővé válna a földje.

Horváth Tihamér elfogadta az ajánlatot. Kisebb felújításokkal, átalakításokkal nyereségessé tette a fürdőt, majd úgy döntött: ha már nekilát, akkor igyekszik tisztességesen tenni a dolgát. Ötvenéves bérleti szerződést kötött az önkormányzattal, majd 2,5 milliárd forintért - harmincszázalékos Széchenyi-terves támogatással - 2003 februárjára felépítette az egész évben nyitva álló gyógyfürdőt és a hozzá kapcsolódó százágyas szállodát. Azóta újabb, 600 milliós beruházás nyomán megduplázták a szálláshelyek számát. A fürdőben és a szállodában ma már csaknem kétszázan dolgoznak - s az itt munkához jutók között nehéz elégedetlenkedőket találni. A fürdő egyik alkalmazottja például így fogalmazott: "A főnök nagyon szigorú, a lustaságot ki nem állja, aki hibázik, az kemény számonkérésre számíthat, de a hajtást, a minőségi munkát nem csak szavakkal honorálja." Talán ez a főnöki szigor is szerepet játszik abban, hogy a fürdő látogatottsága egyre nő, a vendégek száma már megközelíti az évi félmilliót. Csak összehasonlításképpen: a közeli, világhírű hévízi fürdőben évente egymillió vendéget fogadnak.

A sikerek kapcsán Horváth Tihamér felhívja a figyelmet arra: bár ő irányítja a vállalkozást, a háttérben mindig ott van a testvére, akinek megkérdezése nélkül ma sem hoz komoly döntést. Neki is köszönhető - folytatja a vállalkozó -, hogy a komplexum forgalma, bevétele nő, ráadásul a felvett hitelek nagyobb részét is visszafizették már. Megemlítjük neki: a siker fokmérője lehet az is, hogy a jobboldali politikusok gyakorta "kehidakustányi csodaként" emlegetik a fürdőjét. Minderre Horváth Tihamér - nem titkolt jobboldali kötődése, s a Széchenyi-klubban betöltött elnöki tisztsége ellenére is - visszafogottan reagál. Sőt, ha erről kérdezik, a kritikáját sem rejti véka alá: "A Széchenyi-terv ötlete jó volt, de a kivitelezés nem mindig volt tökéletes. Nem csak sikeres vállalkozások születtek az állami milliókból." A politika kapcsán szóba kerül az is: gazdag, sikeres, jó kapcsolatokkal rendelkező ember, adott minden, ami polgármesteri székbe, megyei közgyűlésbe vagy akár még magasabb tisztségbe segíthetné. A férfi gyorsan ejti a témát: "Iparos vagyok, nem hülye. Maradok az üzletnél."

Pedig lenne lehetősége nagy haszonnal "lelépni": az utóbbi hónapokban több befektető is akadt, aki bérbe vette volna a kehidai komplexumot. Nagy pénzt kínáltak, de Horváth Tihamér nemet mondott. Azt, hogy miért, kezdetben talán maga sem értette. Épített eleget, pénzt is keresett nem keveset, továbbállhatott volna, hogy feleségének, három gyerekének, és kedvenc időtöltésének, a vadászatnak meg a műtárgygyűjtésnek éljen.

Mégis maradt. Miért is? Válasza így hangzik: "Az építőipari vállalkozás és a fürdő több száz ember, így több száz család megélhetését biztosítja. Ezek az emberek abban bíznak, hogy holnap meg két év múlva is lesz biztos állásuk. Felelősnek érzem magam értük."

Horváth Tihamér