A show-sorozat végállomásán is eltáncolta Carment. Azt a „szerepet”, amivel 1988-ban, a kanadai Calgaryban legyőzte a szintén Bizet híres operájának zenéjét választó Debi Thomast. A kelet-német és az amerikai sportolónő vetélkedése – nem sokkal a hidegháború vége előtt - a politikai rendszerek összecsapásának számított. A küzdelmet akkor a „létező szocializmus legszebb arcának” tartott, mások szerint a „létező szocializmus legformásabb fenekével rendelkező” Witt nyerte.

Tizennyolc évvel a német újraegyesítés után Witt már és még össznémet sztár. Amikor 1998 decemberében levetkőzött a Playboy hasábjain, a magazint az utolsó példányig elkapkodták. Ma kevesen emlékeznek arra, hogy az egykori NDK-ban és az NSZK-ban sokan egy buta, de nagyra törő libát” láttak benne. Olyan elszánt karrieristát, aki miközben a kamerák előtt fegyelmezetten ismételgette a Honecker-rezsim jelszavait, a keletnémet munkás-paraszt államnak hozott nemzetközi sikerekért cserébe sok pénzt, nyugati autót kapott. Valamint engedélyt, hogy szintén busás jövedelmet hozó amerikai jégrevükben lépjen fel.

Az időközben sikeres üzletasszonnyá avanzsált, a kereskedelmi tévékben is gyakran felbukkanó Witt azonban nemcsak céltudatos, hanem tehetséges is volt. S kisugárzása képessé tette a Katinak becézett, az egykori Nyugat-Berlinnel ma már teljesen összenőtt volt "fronttelepülésen”, Staakenben született hatszoros Európa-bajnokot, hogy akár meséket is eltáncoljon a jégen. Közvetlen stílusát a mai napig megőrizte. Rajongóinak sokszor előre köszön és nyújtja a kezét azzal, hogy "Helló, Katarina vagyok!"