A szervezet a Blaha Lujza téren tiltakozott a fennálló helyzet ellen, és az ENSZ és az Afrikai Unió közös békefenntartó egységének (UNAMID) vezetőjéhez, Rodolphe Adada-hoz fordul segítségért.

Legalább 2,3 millió embert telepítettek ki a dárfúri zavargások miatt. A legtöbben azok közül, akik elhagyni kényszerültek az otthonukat és a közösségüket. 65 menekülttáborban élnek elszórtan Dárfúr környékén.

Több nő él ezekben a táborokban, mint férfi, a nemi erőszak pedig mindazokat fenyegeti, akik túlságosan messzire merészkednek a tábortól. A legtöbb tábort sivatagos földsáv övezi, amelyen csak elszórtan áll itt-ott egy fa. Nemi erőszakot olyan nőkön követnek el, akik elhagyják a táborokat, mert a piacra mennek, vagy tűzifát hoznak. Az erőszakot a Janjawid milícia tagjai, kormánykatonák, fegyveres ellenzéki csoportok, vagy más kitelepítettek követik el. A Janjawid milíciák a nemi erőszakot fegyverként alkalmazzák, amellyel a megtámadott területek lakóit megalázzák és megbüntetik, nem egyszer nyilvánosan, és elrabolják a nőket, akiket azután a milícia táboraiba visznek, és hónapokon át szexuális rabszolgaságban tartanak.

Az egyik lány, akit a zavargások miatt telepítettek ki otthonából, azt mondta, hogy a Szudáni hadsereg egy csoportja erőszakolta meg, miközben tűzifát gyűjtött. Amikor a bátyja elvitte a helyi rendőrségre, hogy elmondja, mi történt vele, a rendőr nem volt hajlandó jelenteni az esetet, és börtönbe záratta a bátyját, amikor megkérdőjelezte a rendőri eljárás törvényességét.

A legtöbb megerőszakolt nő Dárfúrban nem jelenti, hogy mi történt vele, mert csekély az esély rá, hogy a tettes az igazságszolgáltatás elé kerüljön, míg a nők ezzel saját házassági esélyüket rontanák. A rendőrség csak ritkán vizsgálja ki a bejelentett erőszakos nemi eseteket, ha azonban a feltételezett tettesek a Szudáni Hadsereg katonái közül kerülnek ki, akkor szinte lehetetlen igazságot szolgáltatni. Néhány esetben pedig, ahogy a fenti példa is mutatja, a nemi erőszak bejelentőjét zárják börtönbe.

(Amnesty)