Véget ért a Kolumbiát két baloldali vezetésű szomszédjával, Ecuadorral és Venezuelával szembeállító viszály: a megbékélést a három ország vezetői nyilvános kézfogással pecsételték meg a latin-amerikai államfők pénteki találkozóján.
A három országot fegyveres konfliktus szélére sodró regionális válságot az robbantotta ki, hogy a múlt hét végén Kolumbia katonai csapást mért Ecuador területén egy gerillatáborra. Ecuador és Venezuela válaszul csapatokat vezényelt - az Egyesült Államok legfontosabb térségbeli szövetségesének számító - Kolumbia menti határszakaszára, s a szintén baloldali vezetésű Nicaraguával együtt megszakították diplomáciai kapcsolataikat Kolumbiával.
Saját testőrei ölték meg Ivan Ríost, a kolumbiai kormány ellen harcoló legnagyobb, szélsőbaloldali gerillaszervezet vezetőségi tagját - jelentette ki Juan Manuel Santos védelmi miniszter. Ríos - valódi nevén Manuel Munoz Ortiz - a szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) héttagú titkárságának és 1999-2002 között a szervezet tárgyaló csoportjának a tagja volt. A halálát pénteken bejelentő hatóságok először azt közölték, hogy a hadsereg végzett vele. Santos sajtóértekezletén azonban elmondta, hogy Ríost három testőre ölte meg a férfi fejére kitűzött magas vérdíj reményében, s a gyilkosság bizonyítására a gerillavezér testőreinek parancsnoka átadta a hadseregnek Rios levágott jobb karját. A testőrparancsnok azt állította, hogy három nappal ezelőtt végeztek Ríosszal. Az amerikai külügyminisztérium ötmillió dolláros vérdíjat tűzött ki a gerillavezér fejére. Ríos halálával egy hét leforgása alatt a második vezető személyiségét vesztette el a FARC - múlt szombaton a szervezet szóvivőjét, Raúl Reyest ölte meg a kolumbiai hadsereg Ecuadorban végrehajtott, regionális válságot okozó rajtaütésben -, ami súlyos csapás Latin-Amerika legrégibb és legerősebb gerillamozgalmára nézve.
A válságban szemben álló felek a latin-amerikai államfők Santo Domingóban rendezett találkozóján békültek ki, némi meglepetésre. A tanácskozáson ugyanis időnként heves vita zajlott a történtekről, a megnyitó előtt rendezett hivatalos fényképezkedésen pedig nem jelent meg Álvaro Uribe kolumbiai elnök, hogy elkerülje a kötetlen találkozást ecuadori és venezuelai kollégájával, Rafael Correával és Hugo Chávezzel.
A megbeszélést végül ez utóbbi terelte a megbékélés útjára, figyelmeztetve a viszálykodó feleket: most még megállíthatják azt a kavargó örvényt, amelyet később mindannyian megbánhatnak. A konzervatív Uribe a térségbeli országok nyomására bocsánatot kért Correától, illetve az ecuadori államfő másik követelésének eleget téve szavatolta, hogy Kolumbia nem hajt végre több hasonló rajtaütést, ha szomszédai együttműködnek vele a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) szélsőbaloldali gerillaszervezet elleni harcban.
Correa közölte, hogy kész meghaladottnak tekinteni a válságot, mire Uribe azonnal felállt és a résztvevők éljenzése közepette kezet rázott az ecuadori elnökkel. Csatlakozott hozzájuk Chávez is, aki hosszasan szorongatta az általa néhány napja még háborús bűnösnek titulált Uribe kezét. Latin-Amerika lakosai a televízió képernyőjén követhették figyelemmel az örömteli pillanatokat.
A viszály lezárását követően Ecuador és Venezuela azonnal felújította kapcsolatait Kolumbiával, s a szintén baloldali nicaraguai elnök, Daniel Ortega is jelezte ebbéli szándékát.
(MTI)
