Inter-nacionálé
Igaz, odahaza mindannyian a Giuseppe Meazza stadionban játszanak. A névadó az 1930-as évek kétszeres itáliai világbajnoka, és az Inter valaha volt legnagyobb legendája. Nem kis szó ez, mert a száz esztendő során a futball olyan hírességei szerepeltek a fekete-kék mezben, mint Allemandi, Ferrari, Ferraris, Facchetti, Sandro Mazzola, Bergomi, Roberto Baggio vagy Fabio Cannavaro. És persze nem mostanában kezdtek el Milánóba szállingózni az Itálián kívüli sztárok, elég csak a svéd Skoglundot, az argentin Angelillót, a spanyol Suarezt, a német Karl-Heinz Rummeniggét és Matthäust, a brazil Roberto Carlost és Ronaldót megemlíteni.
Ne hagyjuk ki Nyers Istvánt sem. Honfitársunk 1948 és 1954 között 182 bajnoki meccsen szerepelt az együttesben, és 133 góljával a negyedik helyet foglalja el minden idők legeredményesebb Inter-játékosainak sorában. S van még büszkeségre okot adó magyar kapcsolat. Az Internazionale edzői közé tartozott hajdanán Viola József, Tóth István, Feldmann Gyula, valamint az a Weisz Árpád, aki - Helenio Herrera és Giovanni Trapattoni után - harmadik a gárdát a legtöbb mérkőzésen irányítók listáján. Nem mellesleg: ő dirigálta 1929/30-ban a Serie A legelső bajnokcsapatát!
A tréneridol azonban Herrera, a catenaccio atyja, miután az általa vezényelt Inter 1964-ben és 1965-ben egyaránt elnyerte a BEK-et meg a klub Világ Kupát. Akkoriban a földkerekség kisiskolásainak jó része is fújta a Sarti - Burgnich, Guarneri, Picchi, Facchetti - védősorral kezdődő összeállítást... Nem akármi tehát, hogy Massimo Moratti, az Inter jelenlegi elnöke a centenárium előtt azt mondta: Roberto Mancini, a jelenlegi szakvezető csakis Herrerához mérhető.
Majd elválik kedden a Liverpool ellen...
Ami biztos: a dupla BEK- és VK-diadalon kívül az Inter 15-szörös bajnok, 5-szörös Olasz Kupa- és háromszoros UEFA Kupa-győztes. Az újabb (immár BL-) diadal kétséges, miként az is, melyik magyar menne gratulálni, mondjuk, Javier Zanettinak a negyvenhárom éve várt európai elsőség után. Puskás Ferenc annak idején Szepesi Györgyöt küldte Mazzolához: mondjon néhány jó szót a nevében a ragyogó itáliai csatárnak. (BEK-döntő, 1964, Bécs: Internazionale-Real Madrid 3-1.)
De történjék bármi, az Inter Inter marad. Nem volt ez mindig így, mert Mussolini hazafiatlanságot fedezett fel a klub elnevezésében, ezért a fasiszta korszakban - Milánó védőszentje, Szent Ambrus nyomán - Ambrosianának hívták a csapatot.
Hű, ha látná a születésnapi keretet a Duce!
