Központ: Figyelem minden egységnek! Az idő remek, a közérzet jó. A cél egy friss tavaszi szigetkör a hosszú tél után. A táv 5340 méter.

Diszpécser: Egy pillanat! Hibát jeleztek a jobb térdből. Enyhe sajgás lépett fel.

Központ: Ez mindig kitalál valamit, csak hogy ne kelljen kocogni. Örüljön az új lila pöttyös térdvédőnek, és maradjon csöndben! Tüdők?

Diszpécser: Hát, a hörgők eléggé hörögnek.

Központ: Nem baj, csak hörögjenek, majd jót tesz nekik a friss tavaszi levegő! Lábak: indulás! Frissen, fiatalosan! Egy-kettő, egy-kettő. Egyelőre csak takarékon, majd a galagonyabokornál elkezdjük nyomatni!

Szemek: Vigyázat, szemből őrült biciklis! Nem kerül!

Központ: Nyugi, ismerjük a csávót, ez ilyen. Húzódjunk jobbra, és hagyjuk menni! Szívritmus?

Szív: Dib-dob, dib-dob, dibidob...

Központ: Nem baj öreg, csak így tovább! Majd belejössz. Na, itt is vagyunk a galagonyánál. Nyúúúújtjuk a lépést! Nyomassátok fiúk odalent, mintha élnétek!

Lábak: Dugulj el apafej! Csak egyszer jönnél le közénk, nem lenne olyan nagy a pofád! Idelenn kemény fizikai munka folyik, nem töketlen locsogás!

Központ: Ezt a vitát hagyjuk későbbre, jó?! Elismerem, hogy a lábak tulajdonképpen fontos szerepet játszanak a futásban, de ennél sokkal lényegesebb vezetői feladat az összhang biztosítása a különféle szervek között, továbbá alkalmazni kell a pillanatnyi helyzetnek leginkább megfelelő taktikát, nem is beszélve a hosszú távú stratégiai megfontolásokról...

Diszpécser: Figyelem, szemétkosár jobbra! Ez már a féltávnak a negyede!

Központ: Látjátok gyerekek, kezdünk szépen lendületbe jönni. Kérem a karokat, hogy ne kaszáljanak idétlenül öszszevissza, mert ez hiábavaló energiapocsékolás. Maradjunk szorosan a test mellett, kövessük a lábak ritmusát! Tüdők! Mi ez? Pihegünk, mint az első bulis kiscsajok? Mély levegőt! Öblösen! Öblítsük ki a hosszú tél kormos mocskait!

Diszpécser: Halló, központ! A gyomor jelentkezett az imént.

Központ: Mit akar?

Diszpécser: Föl szeretne jönni. Hozná magával a reggeli vajaspiritóst citromos teával.

Központ: Maradjon ott, ahol van! A fene egye meg, a legtöbb baj mindig ezekkel a föltörekvő középszervekkel van! Hol tartunk most?

Diszpécser: Állatkert jobbra. Negyedtáv. Az időnk hét perc, negyvennyolc másodperc. Iszonyúan pocsék! Őszszel még messze hét perc alatt voltunk. Hiába, az az öt-hat kiló plusz...

Lábak: Van az nyolc is, nekünk elhihetitek. Volna egyébként egy kompromisszumos javaslatunk: iktassunk be egy rövid sétát, nagyon egészséges ezen a friss tavaszi levegőn...

Központ: Szó se lehet róla! Gyerünk tovább! Ütemesen fiúk, egy-kettő, egy-kettő! Nyomom befelé ezerrel az endorfint a hipotalamuszból! Ez boldogsághormon. Sok boldogságot mindenkinek!

Fülek: Mi ez az idétlen sivítás mögöttünk? Ti nem halljátok?

Diszpécser. Nem hátulról jön, hanem belülről. Így vesszük a levegőt.

Szemek: Már látjuk a teniszpályát!

Központ: Minden egységnek! Nem érdemes titkolni: itt most némi emelkedő következik. De meg fogjuk csinálni! Én bízom bennetek! Gondoljatok arra, hogy minden emelkedő után lejtő jön egyszer! Mindent bele!

Diszpécser: Központ? A tüdőből elfogyott az oxigén. Sürgősen szükségünk volna vastüdőre. Van itt valahol a közelben egy vastartalék?

Szemek: Érdekes, ezek a sötét karikák tavaly még nem táncoltak itt!

Jobb térd: Segíííítség! Ez nagyon fááááj!

Bordák: Kést döftek közénk!

Bal csípő: Én kiszállok!

Lélek: Én is!

Lábak: Csak egy futó ötlet: nem kéne összecsuklani?

Központ: Nyugi, gyerekek! Nem látjátok, hogy már lefelé megyünk? Minden lépésnél könnyebb lesz, és már látszik a Margit-sziget csücske is. Féltáv!

Lélek: Eltáv!

Központ: Örülök, hogy valakinek viccelni is van kedve... Én a helyetekben lazítanék egy kicsit, mert a csücsök után nagyon goromba domb jön!

Diszpécser: Az időnk féltávnál tizenhat perc, tizenkét másodperc. Nagyon égő! Szeretném, ha ez szigorúan közöttünk maradna!

Lábak: Mi is szeretnénk, ha köztünk maradna, ami majd leszakad...

Szemek: Vigyázat! Szöszi szemből! Formás!

Központ: Fiúk ott elől! Muszáj ez az agonizáló arckifejezés? Én nem mondom, hogy mosolyogjunk ebben a helyzetben, de nem lehetne valahogy átmenetileg rendezni a vonásokat?

Arc: Könnyű kipofázni onnan a homloklebeny mögül... Az istenért elhagytuk már? Vicsorognom kell!

Központ: Csak a Palatinus csúszdájáig jussunk el valahogy, onnan már a célig visz a lendület. Diszpécser! Mi a helyzet a szívvel?... Diszpécser hol vagy?... Mi ez a csönd? Lábak?... Kezek?... Ízületek?... Senki sem válaszol közületek? És miért lett ilyen sötét hirtelen? Hé! Kapcsoljátok vissza a fényeket!.... (Függöny)

Száj: (pár órával később) ...na, és amikor frissen betoppanok a célba, éppen ott van az a kis formás szöszi, és csak néz rám nagy kék szemekkel, hogy a pasi meg se izzadt igazán, és mondom is neki lazán, nem futsz velem még egy kört szép kislány... Jut eszembe fiúk: iszunk még egy kört? Na, igazán!