Az Új Magyar Szóban Szűcs László sajnálatosnak tartja, hogy a politikai szempontok mindent felülírtak és a kampányban néhány kivételes mozzanattól eltekintve, nem bontakozott ki értelmes vita a referendummal kapcsolatban.

A kommentátor szerint nem igazolják szakszerű adatok, hogy a tandíj hány fiatalt tántorított el a továbbtanulástól, és az sem igazolható tényszerűen, hogy a vizitdíj bevezetése után harminc százalékkal csökkent a hálapénz mértéke (Horváth Ágnes állítása).

Az erdélyi Krónika hasábjain Papp Attila Zsolt teszi fel a kérdést: a népszavazás valóban erről a három "díjról" szól- e?

A szerző szerint a koalíciós pártok a társadalom egyféle "érettségi" próbájaként fogják fel a népszavazást, amelyből kiderül, képes-e a magyar polgár felülemelkedni aprópénzre váltható félelmein egy nagy ívű reformfolyamat érdekében.

Papp Attila Zsolt úgy véli: az ellenzék bizalmi szavazásként kommunikálja a referendumot, ennek megfelelően a szavazás Gyurcsány Ferencről és kormányáról szól.

Kifejti: a kampányban felcserélődni látszottak a hagyományos ideológiai szerepek. A szolidaritáselv és a szociális érzékenység hangsúlyozásával a jobboldal mintha balról előzné a kormánypártokat. “A liberálisok szótárába még egy jó kis komcsizás is belefért, a szocialisták pedig szemérmesen a legmélyebb zsebükbe gyömöszölték az összes létező ideológiai alaptételüket”

(MTI)