Lévai Katalin, a frakció illetékes szóvivője a NOL-nak elmondta: egyrészt azt sürgetik az Európai Bizottságnál, hogy kétévente számoltassa be a tagállamokat, hogy ez idő alatt mit tettek a roma integrációért, másrészt pedig annak meggondolását, hogy romaügyi biztosra is szükség lenne.

A romákat sújtó megkülönböztetés több uniós biztos hatásköri felelősségébe tartozik jelenleg. Az új poszt létrehozására azért nem érdemes mérget venni: a legnagyobb, a néppárti EP-frakció a hivatalok elburjánzásától tartva nem támogatja ezt, 2014-től pedig – a hatékonyság jegyében - egyébként is egyharmadával csökken az uniós tárcák irányítóinak száma.

Ami a tagállamok tételes beszámoltatását illeti, Lévai kérdésünkre elmondta: a számonkérés jogalapja az a jelentés lehet, amelyet Rita Süssmuth, a kisebbségek munkaerőpiaci befogadásával foglalkozó uniós munkacsoport elnöke (a Bundestag korábbi liberális házelnöke) tett le nemrég az asztalra. Ez kimondja: az afrikaiak mellett a romák az EU munkaerőpiacának páriái, és leszögezi, különös figyelmet kell fordítani helyzetük javítására az oktatásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyben és a lakhatás területén is. A szegregáció-, azaz elkülönítésellenenes hazai tapasztalatokat Teleki László ismertette Brüsszelben.

A csütörtöki vita során világossá vált: a becslések szerint 12–15 millió európai roma továbbra is komoly megkülönböztetést szenved el, nagyfokú szegénységnek és társadalmi kirekesztésnek van kitéve. Tavaly több tagországban is jelentősen nőtt a cigányellenesség a tömegtájékoztatásban és a közbeszédben, továbbá teret nyert a romákkal szembeni, faji indíttatású erőszak – hangzott el. Az EP szocialistái általában is elégedetlenek azzal, amit Brüsszel a mintegy 78 millió, a nyomorszint közelében élő EU-polgár (köztük számos roma) helyzetének javításáért tesz. Martin Schulz frakcióvezető úgy fogalmazott: José Manuel Barroso bizottsági elnök a homokba dugja a fejét.

Brüsszeli tudósítónktól

Magyar romák Malmőben