Finnyás koldusok
Kell-e félnie a Nyugatnak azoktól a - jellemzően keleti államok által létrehozott - nemzeti vagyonalapoktól, amelyek immár háromezermilliárd dollárral felfegyverkezve vadásznak befektetési lehetőségekre szerte a világon?
A fejlett országokban nem fogadják tárt karokkal a - főként nyersanyagban gazdag államok fölös pénzeinek elhelyezésére hivatott - nemzeti alapokat (sovereign wealth fund). Az ellenérvek kevéssé üzletiek, inkább politikai természetűek: ijesztő rémkép, hogy stratégiai üzletágak kerülhetnek Peking vagy Moszkva irányítása alá. Az utóbbi időszak pénzpiaci fejleményei nyomán azonban egyre nő a tőkeinjekcióra szorulók száma, és ezek a vállalkozások már korántsem olyan finnyásak, mint a politikusok.
Tavaly év végén több nagy megszorult hitelintézet is elfogadta a keletről érkező mentőövet, alapot szolgáltatva a polémiának. A kínai állam tulajdonában lévő China Investment Corp (CIC) ötmilliárd dollárral szállt be a Morgan Stanley-be, megszerezve a részvények közel tíz százalékát. A Singapour Investment Company (SIC) a svájci UBS részvényese lett, az ugyancsak szingapúri Temasek a Merrill Lynchcsel társult 4,4 milliárd dollárért.
Becslések szerint az őszi hitelválság óta összesen 18 milliárd dollárt fogadtak be a fejlett országok bajba került pénzintézetei. A legnagyobb keleti tőkeinjekciót a Citigroup kapta: a negyedik negyedévben mintegy tízmilliárd dollár veszteséget leíró pénzintézet részvényese lett Abu-Dzabi egyik állami alapja, valamint a Kuwait Investment és a szaúdi herceg, al-Walid Ben Talal is. Samir al-Ansari, a Dubai International Capital irányítója pedig a napokban kifejtette, hogy a Citigroup várhatóan további tőke bevonására szorul.
Az utóbbi évek látványos ügyleteinek sorába tartozott a brit Sainsbury házassága a Qatar alappal, Dubai érdekeltsége a Nasdaqban, vagy a Forma-1-es McLaren-istálló Bahrein birtokába kerülése. Ez utóbbi irányítói 15 százalékos éves megtérülésről számoltak be a közelmúltban. Az 1959-ben létrehozott Kuwait Investment Authority negyven éve egyik legstabilabb részvényese a Daimlernek, és több mint huszonkét esztendeje tulajdonosa a British Petrolnak is.
A világon összesen mintegy negyven állami vagyonalap közel 3000 milliárd dollárral gazdálkodik, ebből felvásárolhatnák a párizsi tőzsdén jegyzett vállalatokat. A tőke forrását általában a nyersanyageladásból és a privatizációból származó bevételek jelentik, és a hozam természetesen az államkasszákat gazdagítja. Szándékaik hosszú távra szólnak, létrejöttüket az előrelátás motiválta. A jövőre kell gondolnunk - hangsúlyozzák következetesen az olajban, gázban gazdag országok képviselői, mondván: a befektetésekkel bőséges bevételeik értékállóságáról próbálnak gondoskodni, és határozottan elutasítják a politikai színezetű gyanúsítgatást. Az arab országokban - ahol az egy főre jutó jövedelem 41 700 dollár - tisztában vannak azzal, hogy a gazdagság nem tart örökké. Kínában a kereskedelmi többlet hasznosítása a cél, a 200 milliárd dollárral gazdálkodó állami alap (CIC) bevételének kétharmada kínai vállalatok finanszírozását szolgálja.
A fejlett országokban az elfogadott pénzzel arányosan nő az aggodalom, ám a tőkefolyam kordában tartására egyelőre nincs egységes recept. Brüsszel napokban megfogalmazott üzenete nemigen tartalmaz konkrét útmutatást. José Manuel Barroso szerint a szervezet nem pártolja az állami vagyonalapok mozgásterének korlátozását, amennyiben szándékaik, üzletpolitikájuk és - nem utolsósorban - pénzügyi mérlegük az európai normák szerint is átlátható. Ezekre a kívánalmakra reagálva az egyik legnagyobb alap, a Dubai World elnöke, Sultan Ahmed Bin Sulayem azt mondta: legfeljebb nem fektetik vagyonukat európai üzletekbe - másutt is boldogulnak. Egyúttal cáfolta, hogy bármiféle politikai célok vezérelnék befektetéseiket, csakis az üzleti szempontok számítanak, az, hogy a rájuk bízott nemzeti vagyon a lehető legjobban fialjon.
Richard Fuld, a Lehman Brothers szakértője szerint öt éven belül 15-20 ezermilliárd dollárra gyarapodhat az állami alapok vagyona. A félelmetes gazdagságon tizenöt ország osztozkodik - közülük öt annak 70 százaléka felett rendelkezik. Az európai követelményeknek megfelelő átláthatóság kizárólag a norvég kormány égisze alatt működő alapnál érvényesül, a többi irányítását titkok övezik.
Brüsszeli állásfoglalás szerint az unió tagországai mégsem tennék jól, ha akadályoznák a nemzeti vagyonalapok tevékenységét, de körültekintésre szólítja fel a kormányokat, amelyek egyelőre egyénileg keresik, miként kezeljék a vállalkozásaik számára nagyon is kívánatos, sokszor életmentő tőkeforrásokat. Az EU nem vitatja, hogy a bizalmatlansághoz eddig sem az orosz, sem a kínai, sem pedig az Öböl menti országok alapjainak irányítói nem szolgáltattak okot.
A Morgan Stanley kínai, a Citigroup arab befektetőket fogadott a közelmúltban.
Háromezermilliárd dollár van a keleti országok állami befektetési alapjainál.
Az Európai Unió nem korlátozná a tőke beáramlását, ám átlátható üzletpolitikát szorgalmaz.
