Lassan - öt éven belül - nyugdíjba vonulna az első vállalkozói generáció, ám nincs kinek átadni a stafétabotot - derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapest Bank (BB) és a Kisvállalkozás-fejlesztési Központ által készített felmérésből. A kis- és középvállalkozások megkérdezésén alapuló kutatás szerint az alapítók meghatározó részben - 56 százalékban - ugyan családon belül kívánják megoldani a stafétabot átadását, ám az új vezetőnek - jellemzően a fiúnak - már nem adnának szabad kezet. A döntéshozatali jogról már kevesebb mint 20 százalékuk mondana le végérvényesen. A válaszokat adó, csaknem 530, jellemzően jól prosperáló vállalkozás kiszemelt utódai azonban ebből nem nagyon kérnek - ismertette az eredményeket Pákozdi Imre, a kutatás vezetője. Akadt olyan család - említette -, ahol négy gyermek is volt, ám egyikük sem szerette volna az édesapa által felépített, egyébként igen jól működő társaságot irányítani. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy nem szeretnének egy olyan életpályát, ahol a szülők döntéseikbe beleszólnak, és így árnyékukban maradnak. Ennek következménye, hogy bár a szándék erős, ám a honi vállalkozói szektorban csak 40 százalékban sikerül valóban családon belül tartani a vállalkozás tulajdonjogát és vezetését.

Az a törekvés, hogy az ősök kisebb vagy nagyobb arányban, de szeretnék megtartani a döntési jogkört, az oka annak, hogy a generációváltás lassú folyamat lesz a vállalkozói szektorban - véli Boldis Zoltán, a BB vállalati üzletágának termékfejlesztési vezetője. Pedig - mint hozzátette - a kutatásban részt vevő vállalatok közel kétharmada számolt be arról, hogy ez a kérdés öt éven belül felmerül náluk.

A felmérést készítőket meglepte az a felsorolás, amit a vállalkozások vezetői az utódoktól várnak el. A pénzügyekben való jártasságot ugyanis a szervezőképesség, a jó kommunikációs képesség és a szakmai ismeretek is megelőzték. A válaszadók 50 százaléka egyébként úgy nyilatkozott, hogy már megtalálta az ideális utódot.

Nagyon kevesen vannak azok, akik kiszállva mindenből egyszerűen túladnának vállalatukon. A megszólítottak csupán nyolc százaléka jelezte, hogy ilyen lépést fontolgat. Pákozdi Imre úgy véli, ebbe a körbe jellemzően azok tartoztak, "akiknek nem megy valami fényesen". Itt egyértelműen felszínre került a vállalkozói kör általánosnak tartott gondja is: azaz nincsenek tisztában cégük értékével. Boldis Zoltán úgy véli, éppen ez, vagyis a cégértékbecslés, tanácsadás lesz az a terület az elkövetkező években, amire a hitelintézeteknek koncentrálniuk kell a kkv-k esetében. Ez válhat a legkeresettebb szolgáltatássá az utódlás kérdéskörében is. A vállalkozások értékének meghatározása akkor is felmerül majd igényként, ha a generációváltást családon belül szeretnék megoldani - véli. Ezzel szemben a beruházási, fejlesztési hitelek felfutására annak ellenére nem számít, hogy az utódlásra kiszemeltek jelentős része komolyabb forrásokat igénylő fejlesztésekbe kezdene. Szerinte a forráskihelyezés éppen a már említett okok miatt marad el: azaz az elődök jelentős részben a vállalkozás döntéseibe bele kívánnak szólni, ők pedig konzervatívabb hozzáállásúak, és a kölcsönfelvételre nehezen adják áldásukat.