A szerző közgazdász, országgyűlési képviselő (Fidesz)

Nem olvasta a - vele egyébként jó kapcsolatot ápoló Demján Sándor - nemrégiben megjelent lesújtó nyilatkozatát, mely szerint Magyarország 15 éven belül az unió legszegényebb országa lesz? Nem hiszem.

Létezik egyrészt egyfajta kincstári optimizmus. Másrészt: kampány van. (Talán nem felejtettük el, hogy 2006 tavaszán a választások előtt közvetlenül a PM nem volt hajlandó időben közölni a kedvezőtlen gazdasági adatokat.) Egyúttal olyasvalamit próbál leplezni a szocialista politikus, ami nyilvánvaló tény. Azt, hogy a választások előtt is ő volt az ország pénzügyminisztere. Ezért is furcsa az a mondat, hogy "az új kormány gyorsan reagált". Az új kormány ugyanis (miniszterelnököstül és pénzügyminiszterestül) lényegében a régi volt. A 2006-os reagálás egyértelműen és felelőtlenül kései volt. Egyúttal persze - a demokrácia íratlan szabályai szerint - teljességgel szabálytalan is, hiszen ezt a programot a választásokon nem hirdették meg, s így a választók támogatását sem kérték meg hozzá.

No de hagyjuk a múltat! (Még akkor is, ha elképesztő módon a tényeket alig másfél évvel a történtek után, utólag akarják megmásítani, s ezzel egyidejűleg a kézenfekvő döntéshozói felelősségeket elfedni.) Egy igazi reform sikeres végigviteléhez néhány feltételnek teljesülnie kell: kiérlelt koncepció, a társadalmi és a szakmai (ha nem is teljes körű, de jelentős) támogatás, hiteles vezetés. Ebből a nem is teljes listából most elég csak az utolsó nyilvánvaló hiányára utalnom. Nem mintha a többi rendben lenne.

Vegyük szemügyre alaposabban a konvergenciaprogramot, s azzal együtt a jelent és a jövőt. Itt egyszerre két problémával is szembesülünk. Egyrészt azzal, hogy az ország nem azon a konvergenciapályán halad, amelyet 2006 augusztusában meghirdettek. Másrészt pedig ma is - sőt talán ma még inkább - feltehető az a kérdés, hogy jó volt-e az a konvergenciaprogram. Optimális ütem felzárkózást jelentett-e vajon Magyarországnak? Ez ma már sajnos csak hipotetikus, de meggyőződésem szerint nem haszontalan és nem értelmetlen kérdés. Vajon ez a Gyurcsány-Veres-program volt-e az, amelyik a legkisebb növekedési veszteséggel és reálbércsökkenéssel tudta kezelni a magyar gazdaság kóros egyensúlytalanságát? Ha nem, akkor nyilván nem minősíthető sikeresnek az, ami az elmúlt bő másfél évben történt!

Miért állíthatjuk, hogy a kormány letért az általa eredetileg kijelölt gazdasági pályáról? A magyarázat egyszerű: a legfontosabb paramétereket tekintve az elmúlt időszakban az eltérés több fontos mutatónál is jelentős. A gazdasági növekedés, az infláció és a reálbérek tekintetében is. Hiába van "rendben" az államháztartási hiány csökkenése (bár ez is megérne néhány szót), ha a gazdaság egésze nem egészséges, és a fenntartható fejlődés feltételei pedig nincsenek meg. Nem véletlenül tartják például az inflációt a közgazdászok egy lázas betegség tünetének. Az - különösen ugráló változatában - elbizonytalanítja a befektetőket. Ráadásul a társadalmi igazságosság és kohézió ellen hat, mivel az áremelések következményeit a szegényebb sorban élők szenvedik meg a legjobban.

Tavaly a pénzromlás átlagos mértéke megközelítőleg 8 százalék volt - szemben a tervezett 6,2 százalékkal. 2008-ra a költségvetési törvény 4,8 százalékkal számol. Ám a Magyar Nemzeti Bank ennél több mint egy százalékkal magasabbat prognosztizál, a kutatóintézetek pedig általában 6 százalék feletti inflációval kalkulálnak erre az évre. Márpedig ezek jelentős és tartós eltérések. Alapos a gyanú, hogy mind e mögött szándékos kormányzati manipuláció áll. Az inflációnak a tervezettnél nagyobb mértéke ugyanis kedvezően befolyásolja az államháztartási egyenleget. Az is érdekes, hogy a tervezettnél valószínűleg alacsonyabb növekedés mellett is van mintegy 200-250 milliárdnyi "tartalék" az államháztartásban az adócsökkentésre. Biztos véletlen, hogy ugyanakkor a népszavazási döntések tizedennyibe kerülő következményeinek - amennyiben azok "három igen"-nel végződnek - már nincs meg a fedezete...

A gazdasági növekedés tekintetében hazánk siralmas helyzetben van. A tavalyi évben a tervezettnél mintegy egy százalékkal alacsonyabb növekedés valósult meg. Ez lényegében stagnálást jelent. Az sem tudható ugyanakkor, hogy elértük-e már a gödör alját, hiszen negyedévről negyedévre töretlen a növekedés csökkenő trendje. A Magyar Nemzeti Bank nemrégiben módosította ez évi növekedési prognózisát - lefelé. Ráadásul a térségben (a versenytársak között) reménytelenül és leszakadva az utolsók vagyunk. Szlovákia az idén hagy le bennünket az egy főre jutó GDP tekintetében! A három hónappal ezelőtti konvergenciatervben szereplő, idei évre vonatkozó növekedés pedig a mértékadónak tekinthető jegybanki várakozáshoz képest közel egy százalékkal volt magasabb. Magyarán enynyivel rosszabb a helyzet az MNB szerint

A harmadik fontos mutató a reálbércsökkenés. A közgazdászok ezt nem mindig említik pozitív kontextusban, ám nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy végül is minden gazdaságpolitika végső célja az emberek boldogulásának elősegítése kell hogy legyen. A tavalyi évben viszont majdnem öt százalékkal csökkent a reálbér. Tehát ennyivel élnek rosszabbul a bérből és fizetésből élő honfitársaink. S - mint ahogy Petschnig Mária Zita kimutatta (Virtuális bérnövekedés szépíti a statisztikát, Népszabadság, február 26.) - ez a szám a valóságban minden bizonnyal lényegesen magasabb volt. Azért magasabb, mert a dupla minimálbér után fizetett járulékok és a gazdaság kifehérítésének érdekében meghozott intézkedések miatt a korábban a szürkeszférában kifizetett bérek jelentős része a tavalyi évben a statisztikában fehéren is megjelent. Ez a változás pedig lefelé torzította az adatokat. Ha tehát az egyszeri hatásokat kiszűrjük, akkor a reálbérek visszaesése valószínűleg lényegesen nagyobb lett volna 2007-ben. S mondani sem kell, hogy a tervekben (s a konvergenciaprogramban) persze nem szerepelt ilyen mértékű visszaesés.

Az előbb leírtak igazolják, hogy nem a tervezett úton járunk. Azt is sokan vallják, hogy a konvergenciaprogram nem a legideálisabb gazdasági pályát jelölte ki Magyarország számára. Itt elég, ha csak arra utalunk, hogy a bevételek növelése és a kiadások csökkentése tekintetében voltak és vannak a kormánytól eltérő vélemények, s az adóemelések struktúráját és mértékét illetően sem felelnek meg a kormányzat lépései a közgazdászok többségi véleményének. A siker hangoztatásával szemben ma már ki kell mondani, hogy a mai gazdaságpolitika súlyos kudarcot vallott, hiszen összességében nem a felemelkedést, hanem a leszakadást jelentette az ország számára.

A szinte kizárólagosan az államháztartási hiányra koncentráló kormánypolitika és a fűnyíróelven működő megszorítások után ugyanis nem lehet látni, hogy mitől fog újra dinamizálódni a magyar gazdaság. Ráadásul az infláció "beragadásának" is megvannak a veszélyei, s a külső körülmények is kedvezőtlenül alakultak. A problémák megoldásához más tartalmú és más stílusú kormányzati munkára lenne szükség. Világosabb koncepcióra, árnyaltabb megközelítésre és a reformdüh helyett tartós és érdemi párbeszédre. S ez utóbbi vonatkozásban pedig nem csak a népszavazás közelsége és a kormánypártokat fenyegető politikai veszélyessége miatt...

"A program sikeres, folytatni kell" - szól a cím, mely nekem a pártállami időket idézi. Érdekes, hogy a cím végén nincs mondatjel. Én azért egy kérdőjelet tettem volna oda.