Az EU-tagságról kell népszavazni
- Három idegen nyelven beszél, Brüsszelben és Strasbourgban dolgozik. Mindez nemigen vall brit politikusra…
- Skóciából származom, és ott nagyobb hangsúlyt fektetünk a nyelvtanulásra, mint Angliában. Ötmillióan vagyunk és nem érezzük magunkat világbirodalomnak. Nagyon jó tanárok oktattak franciára és németre, ebben az irányban is tanultam tovább, 1979-ben pedig konferenciatolmácsként kezdtem meg a munkámat az Európai Parlamentben. Ezután olasz nőt vettem feleségül, ez a harmadik idegen nyelvem. Európa akkor kezdett érdekelni, amikor a 70-es években először szavaztam, mégpedig igennel azon a népszavazáson, amely Nagy-Britannia európai közösségi tagságáról szólt. Liberálissá válásomban pedig közrejátszott, hogy akkoriban csak ez a párt beszélt a gazdasági növekedés korlátairól, a fenntartható fejlődésről. Ugyancsak mi álltunk szemben egyedül a dél-afrikai apartheid-rendszerrel az országban.
- A vita azóta sem jutott nyugvópontra Nagy-Britannia Európában játszott szerepéről. Egy felmérés szerint az ön pártja szavazóinak 70 százaléka nemcsak az EU lisszaboni szerződéséről akar népszavazást, hanem az uniós tagság egészéről is.
- A brit liberálisok az elmúlt harminc évben következetesen azt az álláspontot képviselik, hogy országunknak aktív szerepet kell játszania Európában. Ugyanakkor amellett is kiállunk, hogy erről vitát kell folytatni a közvélemény bevonásával. Vezető politikusaink az EU-hoz való viszonyunk dolgában igen puhánynak bizonyultak, és átengedték a terepet az olyan médiamoguloknak, mint az ausztrál Rupert Murdoch (a The Sun, a The Times, a The Sunday Times és a The News of the World tulajdonosa – A tud. megj.) vagy a kanadai Conrad Black (az ország vezető politikai lapja, a The Daily Telegraph volt tulajdonosa – A tud. megj.), hogy irányíthassák a közbeszédet. Ezek az urak abban voltak érdekeltek, hogy befeketítsék az Európai Uniót, London pedig kilépjen belőle. Mi, liberálisok az eredeti uniós alkotmányszerződés pártján álltunk, sajnos a mostani lisszaboni szerződés csak hozzátesz annak 180 oldalához, növelve a szöveg homályosságát, az érthetetlenséget.
- Vagyis személy szerint a népszavazást pártolja az EU-szerződésről vagy sem?
- Igen, mint ahogyan a pártom is, de ez arról szólna, hogy az EU tagai legyünk-e vagy sem. A toryk ugyanis a lisszaboni szerződésről akarnak népszavazást, de valójában azzal a szándékkal, hogy annak kiteljesedését megállíthassák. Hiszen tudják, hogy ha a folyamat egyetlen országban is leáll, akkor nincs tovább. Úgy véljük: ez tisztességtelen megközelítés. Szerintünk meg lehetne nyerni a referendumot az Egyesült Királyság uniós tagságáról. A felmérések szerint a polgárok 58 százaléka tartja jó dolognak az EU-t, ami tizenegy százalékpontos, azaz döntő jelentőségű előrelépés 2001-hez képest. Igaz viszont, hogy a lakosság egyharmada továbbra is mereven elzárkózik ettől.
- Mit vár az ír népszavazásról? Ez az egyetlen ország, ahol nem parlamenti úton ratifikálják az EU-szerződést. Egy friss felmérés szerint az írek kevesebb mint fele támogatja az igen szavazatot.
- Szerintem igennel fognak voksolni.
- Az EP liberális frakciójának vezetőjeként mi a véleménye a két legnagyobb politikai csoport, a konzervatívok és a szocialisták állandó háttérmegállapodásairól? Legutóbb a képviselői munkatársak fizetésével kapcsolatos szabálytalanságokat feltáró belső ellenőri jelentés nyilvánosságra hozatalát akadályozták meg…
- Ez különösen idióta döntés volt. Ami akkor is igaz, ha sajnos éppen az én frakcióm egy tagja (a szintén brit Chris Davies – A tud. megj.) nem tartotta magát a bizalmas ügykezeléshez, és kitálalt a nyilvánosságnak. A jelentésben viszont semmi olyasmi nem volt, amit ne lehetett volna közölni. Az egész igen rossz fényt vet ránk abból a szempontból, hogy miként bánunk a közpénzekkel. Ennél sokkal nyíltabbnak kellene lennünk, kevésbé defenzívnek.
- Meg van-e elégedve a liberális pártok helyzetével Közép-Európában? Lengyelországban a Szabadság Uniója lekerült a radarképről, és az SZDSZ sincs ettől messze Magyarországon.
- Nem vagyok megelégedve a liberálisok helyzetével. Nem használtuk ki sikeresen a szabadelvű eszmék népszerűségét, a szabadpiacba vetett bizalmat, az egyén szabadságjogaihoz fűződő értékeket és a szociális dimenziót. Nem találtuk meg a megfelelő eszközt a liberalizmus szélesebb értelmezéséhez. Lengyelországban sajnos a pártvezetésért folytatott versengés áldozatai lettünk. Bronislaw Geremek nyert ugyan a Szabadság Pártban, de ellenfele, Donald Tusk kivált, és sokakat átvitt a Polgári Platformba. Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában egyértelmű, hogy nem sikerült hiteles, koherensen érvelő liberális erőt létrehoznunk. Ami Magyarországot illeti, örömmel mondhatom, hogy a tagpártunk igen aktív, és azért népszerűtlen, mert egy igen népszerűtlen kormányt támogat. Azt viszonyt tényleg örömmel mondom, hogy önkormányzati szinten, így Demszky Gábor budapesti főpolgármesterségét is figyelembe véve, a dolgok nem állnak olyan rosszul mint országosan.
- Hallott-e a pártban megindult belső vizsgálatról? Arról van szó, hogy egyes állítások szerint Kóka János nem szabályosan lett a párt elnöke.
- Nem hallottam erről. Ha így van, sajnálattal értesülök róla, hogy megosztott a párt ebben. Arról tudomást szereztem, hogy a szavazás első köre után sokan hazamentek a pártgyűlésről, de ennél többről nem. Jól ismerem Kóka Jánost és Fodor Gábort személyesen is, és semmi kétségem, hogy bármelyikük alkalmas a párt megfelelő vezetésére. Azt hangsúlyoznám, hogy találjanak közös nevezőt, és építsék újra a pártot, mégpedig az alapokra építkezve. Ha Budapestet elhagyjuk, az SZDSZ most nem olyan erős, mint lehetne…
- Nem túlzott nagyot…
- Hát nem. Igenis ki kell menni a terepre, az olyan városokba, mint például Veszprém, és önkormányzati szinten építkezni. Nem nevezném külső kritikának, amit most mondok, mert tudom, hogy az SZDSZ-ben is sokan így gondolják ezt. Egyszerűen nem lehet pusztán értelmiségi pártként a túlélésre játszani.
- Hadd tereljem a szót Kóka Jánosról Tony Blairre. Ön szerint alkalmas-e ő arra, hogy az EU első állandó elnöke legyen?
- Blair miniszterelnökként kétségkívül olyan szerepet játszott a világpolitika színpadán, ami túlment országa jelentőségén. Minket nagyon meglepett, hogy a baloldalról jövet ilyen szoros kapcsolatot ápolt az amerikai elnökkel. Megjelenése a francia elnöki párt, az UMP gyűlésén, mégpedig Nicolas Sarkozy elnök meghívására, világossá tette, hogy Blair szakított a saját politikai családjával. Így valószínűtlennek tartom, hogy az EU elnöke lesz. Ami az iraki szerepvállalásával kapcsolatos bírálatot illeti, nem szabad elfelejtenünk, hogy az uniós tagországok közül kilencen támogatták Irak megszállását, nemcsak London.
- Britként büszkének érezné-e magát, ha mégis Blair lenne a befutó?
- Mindig nagyon fogok örülni, ha országom megfelelő képviseletet nyer az EU vezetésében. A személyes véleményem viszont az, hogy a posztot inkább egy liberálisnak kellene betöltenie, legyen akár bolgár, dán vagy belga.
Brüsszel
