Gitárok, ha szólnak
S ha valakinek a díszletként felhasznált többtucatnyi csodaszép gitár láttán még nem esett volna le a tantusz, az első pár perc után biztosan kiderült, hogy ez az este a gitárról szól. Mégpedig némi történelemórával vegyítve: a Delmonts ugyanis egy instrumentális gitárzenét játszó együttes volt az ötvenes években, amely egy évtized múltán bluesra váltott, The Hofner Blue Notes néven.
Nekik állított emléket Rea a koncerten, mégpedig újabb meglepetéssel. Nem vesztegették az időt holmi átszereléssel, nem várakoztatták az embereket majd egy órát, ahogy általában szokás az előzenekar meg a főelőadó között, hanem mindenféle szünet nélkül elkezdődött maga "a koncert". Amelynek első felében - a Hofner Blue Notes szellemében - kevés dalszöveggel kísért bluesok hangzottak el. Néhány lámpát leszámítva nem volt semmilyen látványtechnika, csak Chris Rea állt ott a színpad közepén, furcsa, tekergő mozdulatokat téve, mintha azok segítségével akarna még többet kicsikarni a gyakran váltott, szebbnél szebb gitárokból. Pedig a hat-nyolcezres közönséget már lázba hozta. Voltak, akik táncoltak, mások léggitároztak, nem kellett oda pluszösztönzés.
Elég volt, hogy mindenféle beszéd nélkül látszott rajta: nem a betegség végzett volna vele, hanem az, ha nem zenélhet. Ezért történhetett meg, hogy bár két éve visszavonult, és egészsége most sem tökéletes, mégis dolgozik, mint egy megszállott: Blue Guitar című kiadványa 11 CD-ből állt, a legutóbbi, a The Fabulous Hofner Blue Notes pedig öt lemezt és egy könyvet tartalmazott. Hogy mindezt megtehesse, és ne rövid slágereket kelljen gyártania, saját kiadót is alapított, úgyhogy ma már teljesen a maga ura. Még az orvosainak sem engedelmeskedik, és újra turnézik, legfeljebb a tempóból vett vissza egy kicsit.
A színpadról viszont csak a zene szeretete sugárzott, akkor is, amikor az este utolsó harmadában a már sok ezerszer előadott nagy slágereket kezdte játszani. Igaz, végső meglepetésként ezeket többnyire nem a rádióból ismert formájukban adta elő, hanem kicsit megbolondítva, a hangsúlyt inkább a gitárokra helyezve.
A közönség bő másfél óra után csupán egyetlen ráadásblokkot tudott kikövetelni. Pedig jól esett volna végül azon is meglepődni, hogy kapunk még néhány extradalt. Bár, jobban meggondolva, kell valami meglepetés a következő budapesti koncertre is.
