Addig viszont e kevéssé lelkes közegben számot kell vetnem magamban a házban lakó mozgássérült asszonnyal, akinek időről időre hoznak egy nagy halom trikót egy nagy áruházlánctól, világcégtől. A kínai márkacédulát levágja. Helyébe felvarrja az itthon ismert logót. Hamisítványt készít, ha jól sejtem, hamisítványból. A láncolatban mindenki jól jár. Ő más munkát nehezen szerezhetne, a vásárló olcsó árut kap, s a cég sem fizethet rá. Nem szokott.

A trikó olyan, mintha márkás lenne, de aki ott vásárol és annyiért, tudja, hogy nem az, és azon a tengerparton, ahol ő szokott nyaralni, azon a teniszpályán, ahol ő játszik, le nem bukik a gagyival.

Miért is akarnám a rendet a lelkével? Gyászoljam a Niket, az Adidast, a Microsoftot, hogy pár millió dollárral kevesebb a nyeresége? Cserébe egy csomó ember azzal ámíthatja magát, hogy jó ruhákban jár, hogy használható programjai vannak. (Az első magas hőfokú mosásig, vagy számítógép-lefagyásig feltétlenül...)

Szakadjon meg a szívem, hogy a fájlcserélők és CD-másolók miatt Hollywood elesik egy zsák pénztől (a száz zsákból)? Azért kellene drukkolni, hogy megakadályozzák a zenék ingyenes letöltését? Elvesz ez a cégek pénzéből, a zenészektől is biztosan, de azért még nem fognak Fedél Nélkül-t árulni harmonikaszó mellett. (Ez persze nem letölthető, és ne is töltsük.) Biztos, hogy nincs arányban a rengeteg ember számára ingyen kinyílt teljes zenetörténelem mint nyereség a másik oldalon jelentkező veszteséggel?

Mert eközben a muzsika, a film felértékelődik, aminek a haszna nem feltétlenül pénzben jelenik meg, nem ott, ahol szokott, de valahol biztosan. És ha egyre inkább születnének zenék csak azért, hogy mások hallgassák, csak úgy felpakolva a netre?

Nem tudom, meddig mehetek el a rendtelenkedésben... Belátom, hogy fontos szempont a jogtulajdonosok ereje, igazsága. Félő, hogy otthagyják azt az országot, ahol nem védik meg a termékeiket. Ez fenyeget bennünket is, ezért is kell a nemzeti testületet létrehozni. Jó okkal. De a nagyok ezt megoldják. Én viszont csak onnan futnék együtt az üldözőkkel, ahol már veszélyben az ember. Amikor a hamisított alkohol roncsol, a műmárkás cigaretta ártalmasabb, mint az eredeti. Jogilag lopás a többi is. Ez viszont bűn.

De leválasztanám az állam és a nagy cégek gondjait a kispénzű vevők jogkerüléséről. Persze, kevesebb lesz az adóbevétel, ha feketén árulják a cigarettát és a szeszt. De számítsa ki valaki, milyen állapotba kerülne az, aki az agyonadóztatott cigarettáját, két deci borát sem tudná megvenni. A házbeli asszony, ha nem volna ez a munka, segélyért járna - ha volna, aki odatolja.

Itt megtorpan az igazságérzet. És visszalapoz. Ezt találja 1894-ből: "A belügyminiszter... Engelmann Herman kolozsvári borkereskedőt mesterséges bor forgalomba való hozatala miatt 200 frt pénzbüntetésben, vagy húsznapi elzárásban marasztalta el. Az eladott 17.86 hektoliter bor árát, azaz 375 frt 06 krt - és itt jön a lényeg - köteles Kolozsvár város szegényalapja javára lefizetni..."

Ez már jót tenne az igazságérzetemnek.