A megállapodást a magyar Országgyűlés még 2005 novemberében ratifikálta, Romániában azonban elszabadultak a nacionalista indulatok, és ezek nyomására a kormány úgy döntött, a dokumentumot sürgősségi kormányrendelettel ratifikálja. Ezt a rendeletet a törvényhozásnak is jóvá kellett volna hagynia. Az ortodox egyház és a román szélsőjobboldal később "nemzeti ügyet" kerekített a Gozsdu-vagyonból. A képviselőház 2006. március 30-án elutasította a megállapodást ratifikáló kormányrendelet megerősítését. Azóta az ügy a szenátus szakbizottságainak asztalán járta útját. Tavaly ősszel még úgy tűnt, a felsőház döntő szava a rendelet mellett foglal állást. Az ortodox egyház ismét közbelépett.

A szavazás után, rendhagyó módon, a szenátus plénumában szót kapott maga Laurentiu Streza erdélyi ortodox metropolita, aki kijelentette: Romániának mindent meg kell tennie a Gozsdu-vagyon visszaszerzéséért. Leszögezte: ha az erdélyi magyar egyházak visszakérhették teljes örökségüket, úgy igazságos, hogy a román kormány és parlament védje meg az ortodoxok érdekét is. A metropolita nem kívánt tudomást venni az 1953-ban megkötött magyar-román pénzügyi megállapodásról, amelyben a felek az egymással szemben támasztott követeléseikről lemondtak. Szerinte az 1937-ben kötött államközi egyezmény értelmében a vagyon visszajár. A nacionalisták mögé végül valamenynyi román parlamenti párt felsorakozott. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor szerint viszont a ratifikálás elutasítása "veszélyes precedenst teremt" a magyar-román viszonyban.

Bukaresti számítások szerint a XIX. században Budapesten élő Emanoil Gojdu (Gozsdu Manó) ügyvéd által az "erdélyi és magyarországi ortodox fiatalok képzésére" hagyott vagyon mai értéke kétmilliárd euróra rúg, s erről Románia túlságosan könynyen lemondott, amikor "a nagy román hazafi végakaratával ellenkező" magyar-román megállapodást aláírta.

A Gozsdu-udvar falán még üdvözlik a közalapítványt