A lakások mérete mellett volt a háznak egy másik jellemzője is: egyedülállók és gyermektelen fiatal házasok számára épült, akik - mint azt a ház alapító okirata is rögzíti - lakásuk megvásárlásakor tudomásul vették, ha gyermekük születne, másutt keresnek maguknak otthont, amiben az öröklakásokat akkoriban hazánkban egyedül forgalmazó OTP segít nekik. (Amúgy 58 ezer forint befizetésével, 144 ezer forintért lehetett az épületben egy 34 négyzetméteres lakást megvenni, a különbözetet pedig húsz év alatt - igazán méltányos feltételek mellett - törleszteni. Összehasonlításul: 1973-ban egy 66 négyzetméteres, háromszobás óbudai panelotthon ára 310 ezer forint volt.)

Rév Miklós, a Népszabadság fotósának felvétele 1965 januárjában készült. A képen még látható az ütött-kopott tábla, amelyet a 70-es és a 78-as troli felső- vezetékének tartóoszlopára erősítettek, s amelyen az OTP még hirdeti a háttérben látható új otthonokat. A ház lakásai azonban olyan sebességgel keltek el, hogy április végén már el is kezdtek beköltözni az első tulajdonosok.

A ház ma is élő, bár az idő által minden bizonnyal szépülő legendáinak egyike szerint az épület legelső lakója Ruttkai Éva volt, akit hírességek sokasága követett: a tőzsdecápa André Kostolany, Payer András, Csűrös Karola és Horváth Ádám, Toldy Mária, Szendrő József, Péchy Blanka, de lakott itt Latinovits Zoltán, Harangozó Teri, Korda György vagy Zalatnay Sarolta is. Tegyük hozzá azonban, hogy a felsorolás korántsem teljes. (Nem véletlen, hogy úgy nyilatkozott pár éve egyikük a Garzonházban töltött éveiről: a ház közgyűlései inkább emlékeztettek valamilyen televíziós gálaműsor pazar szereposztással forgatott felvételeire, mint megfontolt tulajdonosok döntéshozó fórumaira.) S persze jöttek sorra az orvosok, a fogorvosok, az ügyvédek, de akadt a tulajdonosok között művész, újságíró, s persze sok derék kétkezi munkásember is.

Hogy mit kínált lakói számára ez a kísérletinek szánt épület? Kényelmet, központi fűtéssel, 24 órás portaszolgálattal, ahol minden emeletre jutott társalgó vagy zeneszoba, a földszintre pedig közös tévészoba - naná, hogy fekete-fehér tévékészülékkel -, de volt az épületben a lakók által felváltva, társadalmi munkában működtetett kölcsönkönyvtár, és kirendeltséget működtetett a Patyolat, ahol le lehetett adni a mosásra váró holmit, majd tisztán átvenni. A tetőn napozóterasz volt, nyugágyakkal, az utcai fronton OTP-fiók, cukrászda és vendéglő, amelyhez kerthelyiség is tartozott, s ahová még a környékbeli nagykövetségekről is eljárogattak a diplomaták magyar hírességeket nézegetni. Elegáns, de olcsó hely volt a Garzon étterem, annyira, hogy még a szerényebb keresetű házbeliek is megengedhették maguknak, hogy a hétvégeken ne főzzenek, hanem beüljenek ide ebédelni, vacsorázni. A lakók számára egyébként volt előfizetéses menüjük is: a reggeli 3 forint 10 fillérbe (ez csak 10 fillérrel volt több, mint egy doboz 25 darabos, füstszűrő nélküli Munkás cigaretta), az ebéd 7,50-be, a vacsora pedig 7,60-ba került - II. osztályú áron számolva. Ám ha valaki ételhordóban felvitte a lakásába az ételt, olcsóbban jött ki, hiszen úgy már csak IV. osztályú árat kellett fizetnie érte.

Mára a cukrászda, az étterem, a tévészoba és a könyvtár helyén egy kínai táska-nagykereskedő üzlete és raktára van, a maradékon pedig egy búvárcikkbolt és egy számítástechnikai szaküzlet osztozik. A földszinti OTP-kirendeltségben mobiltelefon-kereskedés nyílt, s nem tudni, mi lett az olvasószoba könyvállományának, a zeneszoba lemezeinek a sorsa. A tetőterasz nyugágyai eltűntek, a félemeleti társalgók pedig bt.-k, kft.-k irodái, telephelyei lettek. A hírességek is elmúltak az épület életéből. Amint tehették, nagyobb lakásokba költöztek, de garzonjaikat azért sokan megtartották, s ma ők vagy az örököseik kiadják.

A ház lakástulajdonosainak többsége ma nyugdíjas, a sűrűn változó bérlők hada pedig olyan fiatal, aki a beköltözéskor előbb hozza magával laptopját, hifi-tornyát és vadászgörényét, mint ágyat, hűtőszekrényt vagy mosógépet. A házzal amúgy minden rendben lenne. Nagyjából úgy éli életét, mint az erzsébetvárosi társasházak nagy része: két táborra szakadt tulajdonosi gárdával, egyre sokasodó számú adóssal, díjfizetési hátralékossal, lepukkant víz-, csatorna- és elektromos hálózattal, egymást váltó közös képviselőkkel. A legutóbbi közös képviselő tavaly nyáron lépett hivatalba, és december elején arról tájékoztatta a tulajdonosokat, hogy a háznak tízmillió forint az adóssága.