Az Európai Unió eredetileg 2010-re kitűzött, majd tartalmában fokozatosan felpuhított versenyképességi, ún. lisszaboni célkitűzései szempontjából értékeli a tagállamokat évről évre a Centre for European Reform (CER) agytröszt. A növekedési és foglalkoztatáspolitikai erőfeszítéseket egymáshoz mérő legfrissebb listát, mint a korábbit is, a dánok és a svédek vezetik, akiket ezúttal sorrendben az osztrákok, a hollandok, a finnek és az írek követnek.

Magyarország a tavalyi teljesítménye alapján a huszonkettedik helyre került a huszonhetek közül, három lépcsőfokot visszalépve 2006-hoz képest. Hazánk egyetlen régi tagországot, a rendkívül negatívan értékelt olaszokat előzi meg, az újak közül pedig a románokat, a bolgárokat, a lengyeleket és a máltaiakat. A csehek ugyan négy helyet visszaestek 2006-hoz képest, de így is tizennegyedikek, miközben mind a szlovének, mind pedig a szlovákok és a baltiak előreléptek. A régiós éllovas szlovének ezúttal a tizedikek. Az észtek négy helyet is előre ugrottak egy év alatt, köszönhetően a lendületes GDP-növekedésnek, valamint a munkaerőpiac és az üzleti környezet javításának.

A CER világossá teszi, hogy az új tagállamokat nem egyenlő mércével méri a régiekhez képest, mivel rosszabb örökséggel álltak a rajtvonalhoz. Meggyőzőnek nevezi továbbá az erőfeszítéseket, amelyekkel Magyarország a – mint írja – „égig tornyosuló” költségvetési hiányt igyekszik letornázni. A jobbak közé kerül hazánk a belső piaci uniós szabályozás harmonizációjában; viszonylag kevés jogsértési eljárást indított ellene az Európai Bizottság.

Ugyanakkor a Magyarországot értékelő szövegrészek több helyütt is lehangolóak. – Régen volt már, hogy Magyarországot éllovasnak tekintették Közép-, és Kelet-Európa átmeneti gazdaságai között – írják a kutatóközpont elemzői. A népességcsökkenés és a költségnövekedés, amely aláássa az ország, mint befektetési helyszín helyzetét, sürgősen termelékenységnövekedést követel meg – áll az elemzésben, amely szerint a foglalkoztatottság alig nőtt 2000 óta, a munkaerőpiaci helyzetet javítani kell, s versenyhelyzetet kell teremteni a „védett ágazatokban.” Az egészen tragikus helyzetbe kerülő Ciprust nem számítva hazánk abban a kiemelten veszélyeztetett országcsoportban található, amelyben az elöregedés költségei 2050-ig a GDP legalább öt százalékára rúgnak. Nálunk a dolgozók korán vonulnak nyugdíjba, az idősebb munkaképes korúak közül csak minden harmadiknak van állása, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokban nagyon magas a munkanélküliség aránya. Az aktív munkaerőpiaci törekvések „jégre kerültek” a költségvetési deficit csökkentésének sürgőssége miatt – írja a kutatóközpont.

A CER felhívja a figyelmet arra: Magyarországon riasztóan magas, a huszonhetek között Málta után a második legnagyobb az állami támogatások aránya. A vasút dotációját nem számítva 1,4 milliárd eurót, a GDP 1,6 százalékát teszi ki, miközben az uniós átlag 0,58 százalék. (Brüsszeli tudósítónktól)