Szennyezel, polgártárs? Fizess!
„A környezetvédelem ügye a mindennapi szokásokon áll vagy bukik. Azon, hogy kicsit lejjebb vesszük a fűtést, és energiatakarékos izzókat használunk. Sokan mindezt erényesnek, ám haszontalannak gondolják” – írja Rebecca Tuhus-Dubrow, a Boston Globe publicistája.
A globális felmelegedés az egész Földet érintő probléma, amely globális megoldásért kiált. A Kiotói Egyezmény az országok károsanyag-kibocsátását maximalizálja. Az egyes emberek környezetkárosító tevékenységével szinte senki sem törődik. Pedig az üvegházhatásért felelős gázok úgy 30-40 százalékát a háztartások termelik.
Mostanában egyre többen szeretnék a környezetvédelem ügyét az emberek életvitelének megváltoztatásával előmozdítani. Egyes javaslatok szerint a Kiotói Egyezményhez hasonló logikával törvényben kellene maximálni az egyes emberek károsanyag-kibocsátását. A Kiotói Egyezmény lehetővé teszi, hogy azok az államok, amelyeknek a gyárai az előírtnál kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, a különbözetet eladják más országoknak. Ez a vevőket feljogosítja arra, hogy a megvásárolt mennyiséggel túllépjék a számukra előírt kibocsátási szintet.
A modell az egyénekkel kapcsolatban is alkalmazható lenne. A tiszta levegő közkincs, és ezért helyes, ha a környezetkárosító életmódot folytatók mintegy kártérítést fizetnek a környezettudatos állampolgároknak. Aki túllépi az egyéni széndioxid-kvótát (mert nagy házban lakik, mindenhová autóval jár, vagy nem használ energiatakarékos készülékeket), vegyen környezetszennyzés-jegyet a kvótát ki nem használóktól. A szabályozás igazságos lenne, és a környezetnek is használna, hiszen ha fizetni kellene a légszennyezésért, sokan meggondolnák, hogy autó helyett ne biciklivel járjanak-e dolgozni.
Hogy nem pusztán utópista álmodozásról van szó, azt jelzi, hogy az egyéni kvóta ötletét David Miliband brit környezetvédelmi miniszter vetette fel. Írországban várhatóan már jövőre törvényt hoznak az üzemanyagkvóták bevezetéséről. Az éves üzemanyag-felhasználást elosztják az állampolgárok között. Az üzemanyag-importőröknek a behozni kívánt üzemanyagra elegendő kvótát kell majd vásárolniuk az emberektől. Az importőrök minden bizonnyal a vevőkre fogják hárítani a felárat, így tankoláskor a környezetszennyezést is mindenki automatikusan megfizeti.
A kvóták nyilvántartása meglehetősen bonyolult adminisztratív feladat. De ami ennél is nagyobb gond, sokan, főleg Amerikában, egyáltalán nem fogadnák el, hogy fizetniük kelljen a környezetszennyező életvitelért.
