A Milan 1-1-re végzett a Lazióval, az Arsenal az utolsó utáni pillanatokban alakította ugyanennyire az Aston Villa elleni találkozóját, a török sorozatban harmadik Fenerbahcse az Ankaragücü otthonában zárult 0-0-lal hullajtott két, a végkimenetel szempontjából nyilván fontos pontot, aztán a Barcelona 4-2-re kikapott Madridban az Atleticótól, a Sevilla pedig 2-1-es vereséget szenvedett La Corunában. S bár e felsorolás végén mondhatnánk azt, hogy ugyan már, ezen együttesek tartalékoltak a BL nyolcaddöntőjének visszavágójára, helyesebb, ha arra az álláspontra helyezkedünk: valóban kevesen vannak a topon.

Ronaldinho azért ott van.

Legalábbis a spanyol fővárosban bemutatott, mesés, ollózós gólja miatt; egyebekben kevésbé. A Barcelona nem tudta folytatni azt a szériát, amelynek csúcspontján (?) két pontra megközelítette a most már újfent öt "egységgel" megugró Real Madridot, habár a katalán kl

ubnál vélhetően nagyobb problémának tartják, hogy a garnitúra még a győztes mecscsein sem mutat kimagasló formát. Más kérdés, hogy a 2006-os BL-első szakvezetője igyekszik elkenni a friss zakót (igaz, mi mást is tehetne): "Biztos vagyok abban, hogy e vereség nem hat ki a Celtic elleni mérkőzésünkre. Pontosan tudjuk, hogy nem játszottunk jól, de a hibákat kiküszöböljük a keddi párharcra" - így Rijkaard. Aggódnia persze annyira nem is kell a holland edzőnek, mivel a skót alakulat eddig háromszor lépett fel Barcelonában, ám eddig nemhogy két góllal nem győzött ott - a glasgow-i 2-3 után feltehetően ennyire lenne szükség -, hanem semennyire sem. Ezzel együtt a legutóbbi, egyaránt 2004-es döntetleneken (1-1, 0-0) illik eltűnődniük a barcelonaiaknak, akik a harmadik, 3-1-es randevúval se hozakodhatnak elő: azt tudniillik 1964-ben rendezték. Strachan, a korábbi kiváló középpályás, a skótok trénere amúgy is elszánt: "Azt nem mondom, hogy már az elején menni fogunk, mint az őrültek, ám mindent megteszünk azért, hogy mi érjük el az első gólt. Aztán jöhet a második..."

 

Milánóban is hasonlóan gondolkodnak, habár ott egy találat már döntene is a továbbjutásról. Ancelotti, a házigazdák edzője elsősorban Kaká, aztán Pirlo és Nesta viszszatérésében bízik, illetve abban, hogy játékosai "most már fölfelé jönnek a gödörből". Mindenesetre a rutin kétszeresen is a vendéglátó olaszok mellett szól az Arsenallal szemben; részint az életkor okán, részint azért, mert a vörös-fekete gárda a legutóbbi öt BL-kiírásban négyszer játszott elődöntőt, háromszor finálét, hogy aztán e periódusban kétszer is (2003, 2007) a magasba emelje a trófeát. S tegyük hozzá: nemegyszer kimondottan kontraformát mutatva a tavasz folyamán... Győzni tehát tud a Milan, a kérdés csak az, hogy mihez kezd az ifjakkal, az első találkozón aktívabb, nem mellesleg a hazája bajnokságát vezető Arsenallal.

Amely egyébként - legalábbis Wenger szakvezető szerint - túl van a sokkon, azaz kitűnő csatára, Eduardo lábtörésén, továbbá azon, hogy legutóbbi két bajnokiján mindössze két pontot szerzett, magára húzva ezzel a Manchester Unitedot. "Túl vagyunk a nehezén: már a szombati bajnoki után sem az Aston Villa elleni egyenlítésen, hanem a Milanon járt az eszünk" - húzta alá a francia mester. Elszántságát csak erősítheti az a tény, miszerint a 2003/2004-es évadban az Arsenal 5-1-re nyert Milánóban. Igaz, "csak" a csoportküzdelmekben és "csak" az Internazionalét verte, de...

A legutóbbi két UEFA Kupa-kiírás győztese, a Sevilla viszonylag jó pozícióból (2-3-ról) indít a Fenerbahcse ellen, az MU-nak pedig aligha okoz komoly gondot a Lyon, noha a "permanens" francia aranyérmes a legutóbbi öt évadban egyaránt eljutott a BL egyenes kieséses szakaszáig, s eddigi egyetlen, a United elleni idegenbeli BL-meccsén, 2004-ben csupán 2-1-re maradt alul. Vagy talán majd ma?