A babázásnak idejében kell véget vetni
A fejlett országok közül Magyarország költi a legtöbbet a kisgyerekes szülők otthonlétének támogatására, a fejlett országok átlagos kiadásainak háromszorosát - állapítja meg egy közelmúltban készült OECD-jelentés. A 2007-es Munkaerő-piaci Tükörben két kutató - Bálint Mónika és Köllő János azt vizsgálta, hogy a pénzbeli gyerektámogatások milyen hatással vannak a foglalkoztatásra, a szülők - értelemszerűen elsősorban a nők - munkavállalására és életútjára.
A gyerekneveléshez adott támogatásoknak elsősorban az a céljuk, hogy a kisgyerekek értelmi-érzelmi fejlődéséhez segítsék a megfelelő körülmények megteremtését és növeljék a gyerekvállalási kedvet. Azt viszont, hogy ezeknek a céloknak megfelel-e az évente átlagosan 250 ezer embert segélyező - negyven éve működő - támogatási rendszer, eddig kevesen vizsgálták. Az elemzések arra jutottak, hogy a pénzbeli támogatások megduplázása a jelenlegi 1,3-ről 1,6-re vinné fel a családonkénti gyerekszámot - ami még mindig messze a reprodukciós szint alatt van. A termékenység növelésének ez az útja tehát a gyakorlatban nem járható. A kisgyerekek értelmi fejlődésére, érzelmi stabilizálására valóban döntő hatással van a folyamatos szülői jelenlét az élet első időszakában. Ám az idevonatkozó tanulmányok alapján a gyerekek fejlődése 18 hónapos kortól megkívánja a korcsoporti közösséget, és a velük foglalkozók szakértelmét. Ennek alapján a támogatási rendszer, a gyerek érdekét, életének első másfél-két évében szolgálja igazán hatékonyan.
A gyed és a gyes ugyanakkor távol tart a munkapiactól, erre egyértelműen utalnak a foglalkoztatási adatok. Az OECD- tagországok között ugyanis nálunk dolgozik a legkevesebb - két évesnél fiatalabb - gyereket nevelő nő, az öt év alatti gyerekeket nevelőket illetően pedig csak Szlovákia áll mögöttünk. Azt, hogy az otthon maradó szülők - szinte kizárólag a nők - foglalkoztatására, munkapiaci esélyeire, keresetére milyen hatással vannak a gyereknevelési támogatások, a szerzők a KSH munkaerő-felvételére alapozva vizsgálták. Bár ez az adatbázis csak korlátozottan alkalmazható - állapítják meg -, ám az innen származó elemi információk is igen hasznosak lehetnek.
Az elmúlt majd' másfél évtizedben folyamatosan nőtt a gyereknevelési támogatást igénybe vevők aránya. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a Bokros-csomag megszüntette a gyes munkaviszonyhoz kötöttségét, és jövedelemfüggővé tette, majd az Orbán-kormány alatt ezt a megkötöttséget is eltörölték. A gyerektámogatási rendszerben 2005-re duplájára, az alacsony iskolázottságúak körében háromszorosára nőtt azok aránya, akiknek korábban soha nem volt fizetett munkája. Ezért ma már aligha állítható, hogy a gyerektámogatási rendszer a kieső munkajövedelem pótlására szolgálna.
A nők túlnyomó többsége - végzettségtől függetlenül - a teljes időtartamra igénybe veszi a gyerekneveléshez nyújtott támogatást. Ezek formájában azonban jelentős a különbség. A képzettebb nők jóval több mint fele kapja a gyedet a gyerek két éves koráig. Az arányok a gyed lejárta után egyenlítődnek ki, de ez nem jár azzal, hogy a magasabban kvalifikált nők inkább visszamennének dolgozni. A gyerektámogatást mindkét csoportban a jogosultak több mint nyolctizede igénybe veszi. Nem jellemző, hogy a kisgyerekesek a támogatás mellett dolgoznának, mi több, 1993 óta hat százalékról négy százalékra csökkent azok aránya, akik - jóllehet a törvényi korlátozások időközben gyakorlatilag megszűntek - a segély mellett munkát vállalnak.
A gyes-gyed idejének lejártával az anyák mintegy fele tér vissza a munkaerőpiacra, 48 százalékuk teljes munkaidős állásba. A magasan képzett nők mintegy 60 százaléka áll újra munkába. A gyerekgondozási támogatás megszűnését követő hónapokban az érintettek tíz százaléka mondta magát munkanélkülinek, míg több mint harmaduk inaktívnak. Ez azt jelenti tehát, hogy a gyereket nevelő nők négytizede még álláskeresőként sincs ott a munkaerőpiacon.
Hogy ki, mennyi ideig vette igénybe a támogatást, azt nagymértékben befolyásolta a munkavállalás esélye. A kihagyás a teljes idejű munkába lépőknél volt a legrövidebb - 3,7 év - míg az inaktívakká válóknál a leghosszabb, 5,5 év. Hamarabb és nagyobb valószínűséggel tértek vissza a munkába azok a nők, akik számíthattak otthoni segítségre, ha a lakóhelyükön alacsony volt a munkanélküliség - tehát jó esélyük volt az elhelyezkedésre -, és működött bölcsőde.
A munkahelyi karrier megszakításának ára van. A vizsgálat szerint a gyerektámogatásról visszatérők bérhátránya - a hozzájuk hasonló hosszúságú szolgálati viszonnyal rendelkező - kortársnőikhez viszonyítva, nyolc-tíz százalék. Ez pontosan egyenlő azzal az értékkel, amit 3,7 évi munkatapasztalat kereseti hozamaként becsülnek. A veszteséget nagyjából napi egyórányi többletmunka ellensúlyozná.
A többéves otthonmaradással a nők jelentős része a munkahelyét is kockáztatja, hiába a törvényi kötelezettség a meglévő állás fenntartására, ez számtalan módon kijátszható, még akkor is, ha a céget nem szervezték át vagy nem számolták fel időközben. A munkahelyre való visszatérésnek további akadálya, hogy a bölcsődei hálózat leépült az elmúlt évtizedekben.
A szerzők szerint a gyerekek napközbeni elhelyezésére szolgáló bölcsődék, napközi otthonok fejlesztésével és az elhelyezkedés esélyeit javító programokkal lehetne csökkenteni az otthonlét idejét. Javaslataik közt szerepel: a piacképes szakmával vagy készségekkel rendelkezőknek perspektivikusabb lenne a munkaerőpiacra való visszatérés megkönnyítése, például a gyerek harmadik életévében a készpénzes támogatások felváltása a rugalmas foglalkoztatást segítő szubvencióval, átképzéssel, utazásiköltség-térítéssel.
A jelenlegi pénzbeli gyerektámogatási rendszer semmilyen módon nem támaszt álláskeresési követelményt. Ebben a formában sok szülő számára nem az átmeneti otthonlét idejére szóló keresetpótlást szolgálja - összegzik tapasztalataikat -, hanem a munkapiacról való távolmaradást ösztönző intézmények számát szaporítja.
