Orosz József: Egy évvel ezelőtt az azóta elhíresült "Megértettük egymást?" kérdő- felszólításon kívül azt mondta Orbán Viktornak: „tulajdonképpen megértem, hogy elnök úrnak a belpolitika a legfontosabb, de figyelembe kell vennie, hogy Oroszországban nem az állam szállítja a gázt meg az olajat, hanem a vállalkozók”. Nagykövet úr! Oroszországnak stratégiai fontosságú exportcikke az energiahordozó, a kőolaj és a gáz. Akkor se gyanakodjék az ember arra, hogy politikai okokból elzárhatják az energiacsapot, ha mondjuk a Gazprom elnöke lehet – ahogy olvasom a jelentésekben – az éppen leköszönő elnökük, Vladimir Putyin?
Igor Szavolszkij nagykövet: Hogy ki lesz a Gazprom felügyelő bizottsági elnöke, azt nem tudom, de hogy ki a megválasztott oroszországi elnök, azt tudom. Itt mindenki azt mondja, hogy Magyarország ki van szolgáltatva. Európa ki van szolgáltatva Oroszországnak, politikai nyomásgyakorlásra akarja felhasználni a gázt. Negyven éve szállít Oroszország gázt Európába, egyszer se használta föl politikai fegyverként, és mindig pontosan teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. Egyébként Oroszország is ugyanúgy ki van szolgáltatva Európának, mint legnagyobb piacának.

Orosz József: Igen, de a Gazprom ma ismét úgy döntött, hogy csökkenti az Ukrajnába szállított gázmennyiséget, igaz, a tavalyihoz képest ezúttal mindkét oldalon azt hangsúlyozták, hogy ezt senki más nem érzi majd meg. Megértették, hogy az orosz szállító és az ukrán tranzit iránti bizalom fennmaradása elemi érdekünk?
Igor Szavolszkij nagykövet: Ukrajnának elemi érdeke, hogy megbízható tranzitországnak számítson, de a Gazprom mintegy humanitárius segélyként szállít gázt Ukrajnába, mert nincs is szerződés. Tehát a törvények szerint a Gazpromnak joga se lenne gázt szállítani Ukrajnába, de szállít.

Orosz József: A magyar kormány nyilvánosságra hozta a múlt héten Moszkvában megkötött szerződést a Déli Áramlatról. Van-e ennek a megállapodásnak bármilyen kiegészítése, záradéka, klauzulája, amely nem került napvilágra?
Igor Szavolszkij nagykövet: A szerződés nyilvános, csak el kell olvasni. Azt hiszem, másra nincs is szükség.

Orosz József: Gondolom, hogy nagykövetként természetesen nem folyhat bele a magyar belpolitika elemzésébe, vagy ha belemegy is, azt nagyon szűkszavúan teheti meg. Bizonyára önnek is feltűnt, ami a Déli Áramlat kontra, illetve mellette a Nabucco-ügy kapcsán fogalmazódott meg a hazai belpolitikában. Mit gondol arról, ha két ország független kormányának szerződését puccsként értékelik?
Igor Szavolszkij nagykövet: Ámulok és szórakozom. Tudniillik a dolog rendkívül egyszerű. Az világos volt, hogy Szerbiáig eljut a gáz. Ott lesznek a csővezetékek. Világos, hogy Ausztriában és Olaszországban várják a gáz, már megvannak a szerződések. Tehát a választás rendkívül egyszerű: vagy Magyarországon keresztül jut el az a gáz Ausztriába, vagy Magyarországot megkerülve. Egyébként kíváncsi lennék, létezik-e olyan ország, amelynek a  kormánya önként és dalolva lemondana a tiszta bevételről. Továbbá, a Nabucco meg a Déli Áramlat nem versenyeznek egymással, de ha elfogadnánk azt a tételt, hogy versenyeznek, akkor is mindössze egyetlen baja van ennek a Déli Áramlatnak, hogy az amerikai partnereinknek nem tetszik. Viszont tetszik az európai partnereinknek. Ez egy transz-európai projektum. Hogy ez mitől puccs? Nem értem. Olvastam az amerikai helyettes államtitkár cikkét is a Népszabadságban, és szintén ámultam. De még jobban ámultam, amikor a magyar nemzeti önérzet bajnokai hallgattak.

Orosz József: A bizalmatlanságot fokozza a politikai szintre emelt ruszofóbia. A függőség érzését azonban az elhamarkodott lépések erősítik, ahogy a legutóbbi orosz-ukrán gázvitával egész Európára úgyszólván ráijesztettek. Ez még akkor is így van, ha ön azt említi nagykövet úr, hogy a két ország között nincsen szerződés, sőt mondjuk ki, Ukrajna számos esetben jogosulatlanul megcsapolja ezt a vezetéket. Megfeji azt a gázt, ami egyébként Európába kell, hogy menjen. Szóval, tanultak-e azokból az esetekből, hogy milyen bizalomerősítő lépéseket kell-e tenni Európa felé?
Igor Szavolszkij nagykövet: Én azt hiszem, hogy Európában nincs komoly kétely, hogy Oroszország ne teljesítené a szerződéses kötelezettségeit. Oroszországnak is az az útja, hogy a szállítási útvonalait diverzifikálja. Ezért épül az Északi Áramlat a Balti-tenger alatt, és ezért épül most a Déli Áramlat. Ez a biztonságot növeli, az európai energiaellátás biztonságát.

Orosz József: Több nyilatkozatában azt mondta – itt a Klubrádióban is egy évvel ezelőtt –, hogy Oroszország számára az Európai Unió a legfontosabb gazdasági partner, és ennek a stratégiai partnerségnek az egyik legfontosabb eleme az energetikai dialógus. Az ugye tényszerűen állítható, hogy az Európai Unión kívül Oroszországnak nincs másutt, legalábbis az Unióval összehasonlítható valódi, nagy piaca. Ebből a megközelítésből tehát az tűnik ki, hogy egyenrangú felek kötnek egymással szerződést, ám fontosnak tartaná-e olyan garanciákat mondani, amely biztosítja minden adott ország közvéleményét, hogy az energia nem válik politikai fegyverré?
Igor Szavolszkij nagykövet: Erre én kérdéssel tudok válaszolni. Mikor használta fel Oroszország a gázt, a kőolajat, mint politikai fegyvert? Erre nincsen válasz.

Orosz József: A kremlinológusok szokták megemlíteni ennek a lehetőségét anno.
Igor Szavolszkij nagykövet: De egy példát se tudnának felhozni.

Orosz József: Jóllehet a dialógos és a kereskedelem folyamatos, ám a félelmeket az táplálja, hogy a kontinens számos országa Oroszország-függő az energia szempontjából, hiszen csak ezt a gázvagyont tudjuk megfizethető áron elérni. Ezt a függőséget az elmúlt jó néhány évtized emléke alaposan megterhelte.
Igor Szavolszkij nagykövet: Ezeket a félelmeket csak egy úton lehet megoldani. Az együttműködés erősítésével, a folyamatos párbeszéddel, az egymás érdekeinek a megértésével. Aki egyoldalúan akar előnyt szerezni, az tulajdonképpen a végén vesztes lesz. Tehát csak úgy lehet Európa energiabiztonságát szavatolni, hogy erősítsük az orosz-EU-s együttműködést.
 
Orosz József: Oroszország és az Európai Unió között jóllehet energia-kérdésekben dialógus van, ám kardinális biztonságpolitikai és külpolitikai kérdésekben kisebb-nagyobb, vagy súlyos eltérések vannak. Egyebek között elsőként hadd említsem Koszovó ügyét, amely kérdésben Moszkva elsőként jelentette ki, hogy nem fogadja el a többségi albánok lakta ország függetlenségét, míg az Unió meghatározó államai elsőként ismerték el Koszovó függetlenségét. Önök mit várnak ettől az Uniótól eltérő állásponttól ebben az évszázados etnikai szembenállással terhelt régióban, a gyakran puskaporos hordónak nevezett Balkánon?
Igor Szavolszkij nagykövet: Két pontosítás: nem az EU-val van vitánk, hanem nagyon sok EU-s országgal, mert az Európai Uniónak nincs közös álláspontja Koszovó ügyében. Kettő: mi nem Koszovó függetlensége ellen hadakozunk, hanem Koszovó függetlenségének egyoldalú kihirdetésével és egyes országok általi elismerésével. A mi álláspontunk egyértelmű, többször elhangzott: az ilyen konfliktusos helyzeteket csak a nemzetközi jog alapján lehet megoldani, a felek tárgyalásai alapján és a nemzetközi közösség támogatásával.

Orosz József: Az ENSZ-re és a Biztonsági Tanácsra gondol?
Igor Szavolszkij nagykövet: Ott van az ENSZ 1244-es határozata, ami érvényben van. Senki se vonta vissza. Nem lehet az ENSZ alapokmányát fölülírni. Ez történik most, és ez óriási veszélyeket vetít előre a jövőre. A világban kétszáz konfliktusos helyzet van. Hogy lehet egyoldalú lépéseket megengedni?

Orosz József: Koszovó függetlenségének kikiáltását Putyin elnök rendkívül kemény szavakkal ítélte el, úgy fogalmazott, hogy "ez a precedens súlyos következményekkel járhat". Ám az embernek az a gyanúja, hogy ez a mondat – mármint a súlyos következmények – ez nem is Koszovónak vagy a Koszovót elismerő országoknak szól, hanem belpolitikai üzenete van. Önöknek, a független államok közösségének szól, ahol a '90-es évek eleje óta rendkívüli erőfeszítéseket tesznek a közösség egybetartásáért. Így tehát Putyin elnök nyilatkozata azoknak a tagköztársaságoknak üzen, hogy eszükbe ne jusson bármiféle és bármilyen függetlenségi mozgalom.
Igor Szavolszkij nagykövet: A szeparatizmus az igazi veszély. Ez ugyanúgy vonatkozik Oroszországra, a FÁK-államokra, az európai államokra, az egész világra. Nem kicsinyes érdekekről van szó, hanem arról, hogy a világban nemzetközi demokratikus rend legyen. Ennek hiánya óriási veszélyeket hord magában. Lehetnek új szabályok, amit végig kell tárgyalni, de a kivételek megengedhetetlenek.

Orosz József: Érdekesnek hangzik, amikor a szeparatizmus veszélyeiről beszél, ám a saját országában elhanyagolható veszélynek látja ezt. Lehetne sorolni Abháziát vagy Csecsenföldet.
Igor Szavolszkij nagykövet: Én nem mondtam azt, hogy elhanyagolható, én azt mondtam, hogy Putyin elnök mondata nem csak ezeknek az országoknak szól. Az egész világnak szól. Ez nekünk nem regionális probléma, hanem globális probléma. Ez legfeljebb Magyarország számára lehet regionális probléma, mert kik fogják kifizetni Koszovó következményeinek az árát? Mindenekelőtt a szomszédok. Mi földrajzilag távol vagyunk ettől a régiótól. Mondom: ez számunkra a nemzetközi demokratikus rend problémája. És nemcsak ez a konkrét eset Koszovóval vagy a koszovói szerb kisebbséggel. Azt látjuk, hogy korábban egy konfliktus volt abban a régióban, most kettő van. Nincs megoldva a szerb-koszovói albán konfliktus, és megjelent a koszovói szerbek és a koszovói albánok konfliktusa.

Orosz József: Miért gondolja nagykövet úr, ha egy „tartomány”, Koszovó – amelyben többségében elsöprő többségében élnek az albánok, 95-98% az albán népesség aránya az ott élő szerb kisebbséghez képest – élni akar a függetlenség jogával, az nemzetközi skandalum lenne?
Igor Szavolszkij nagykövet: Mi nem írjuk elő, hogy ezt a konfliktust hogyan kell megoldani. Mi azt mondjuk, hogy szükséges a dialógus. Amikor az USA-val kezdve nagyon fontos államok azt mondják az egyik félnek a konfliktusban, hogy „gyerekek, úgyis megkapjátok a függetlenséget”, akkor hogyan lehet elvárni, hogy ott reális tárgyalások folyjanak? Mi amellett vagyunk, hogy ezt a konfliktust a tárgyalások alapján kell megoldani a nemzetközi közösség segítségével, többek közt az ENSZ megfelelő határozata alapján.

Orosz József: Nagykövet úr, alig egy nappal vagyunk az orosz elnökválasztás után. Gyakorlatilag nem volt ellenzéki jelölt. Ma egy ellenzéki tüntetés résztvevőit Moszkvában egyszerűen fölpakolták a teherautókra és elvitték őket. Vagyis a világ és a világ közvéleményének egy bizonyos része meghökken azokon a folyamatokon, amelyeknek szemtanúi akár az elnökválasztásnál, akár csak a mai tüntetésnél.
Igor Szavolszkij nagykövet: Ha bármely országban egy választáson 18%-ot elér az egyik alulmaradó jelölt, akkor miről beszélünk? De komolyra fordítva a szót: az eredmény teljesen megfelel az előzetes közvélemény-kutatásoknak. A részvétel olyan magas, mint amilyen eddig még nem volt. Magasabb, mint decemberben a parlamenti választásokon. A 70% önmagáért beszél. Nyugodt szívvel adtam le a voksomat, mert Medvegyev azt ígéri, hogy folytatni fogja azt a politikát, amit a lakosság elfogad.

Orosz József: De miért nem tüntethet az ellenzék?
Igor Szavolszkij nagykövet: Hát nem tudom, erről a konkrét esetről semmit sem tudok, de van egy bizonyos rendje a demonstrációk szervezésének. Ahogy itt is a rendőrség mondta: a be nem jelentett tüntetést fel kell oszlatni. Szerintem minden kormány a saját népe véleményét veszi figyelembe. Amikor Oroszország igazi problémáit kezdtük el megoldani, akkor kezdődött az a propaganda, hogy Oroszországban megsértik az emberi jogokat. Oroszországnak nagyon sok problémája van, amit meg kell oldani, de nem azok, amelyekről a nyugati újságokban írnak. Az orosz népet egész más érdekli, a mindennapi élet, a jövedelem, a munkahely, az oktatás, az egészségügy. Ezekhez a nemzeti prioritásokhoz fogott hozzá Medvegyev megválasztott elnök, amiben eredményeket ért el. Ezt honorálta az orosz választópolgár. Az ő véleményére fog támaszkodni a leendő elnök és a leendő kormányfő.

(A Klubrádió Kontra című műsorában elhangzott beszélgetés szerkesztett szövege.)

Igor Szavolszkij