Keynes újra divatban
Ez az elmélet - amelyet leegyszerűsítve ugyan, de John Maynard Keynes brit közgazdász nevéhez fűznek - a hatvanas-hetvenes éveket uralta, aztán a stagfláció beköszöntével kiment a divatból. Helyébe részben a szigorú és független jegybanki politika lépett. Most viszont Keynes mintha újra hódítana. A The Economist ezzel hozza összefüggésbe, hogy az amerikai kormányzat a nemzeti össztermék (GDP) egy százalékára becsülhető, 150-160 milliárd dollárra rugó adó-visszatérítési és befektetés-ösztönzési programot indítványozott, amelyet a kongresszus rekordidő alatt jóvá is hagyott. A jegybank pedig drasztikus kamatcsökkentéseket szavazott meg. Választási évben - a jelzálogpiaci válságra válaszul.
A változó megközelítésre utal, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új vezérigazgatója egyetért a fiskális ösztönző eszközök bevetésével, s a hetek csoportjának e havi tokiói ülésén más országokat is hasonló lépések megtételére sarkallt. A választások elé néző Spanyolország fontolgatja is, hogy megfogadja a jó tanácsot, s ilyen jelzések érkeznek Nagy-Britanniából és Írországból. De ide sorolható a magyar kormány is, amelynek feje a minap adóteher-csökkentési programot hirdetett meg - a GDP 0,8 százaléka erejéig, s nem azonnal, hanem a jövőben. Németország viszont ellenáll a csábításnak, más eurózónatagok pedig nem is igen gondolkodhatnak ilyesmin. Egy biztos, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke és Joaquin Almunia pénzügyi biztos óvja a tagországokat a szirénhangoktól.
Annak ellenére egyébként, hogy az üzleti ciklusokkal korrigált költségvetési egyenleg többletet mutat az euróövezetben, szemben a 2000-ben mért, a GDP két százalékát kitevő deficittel. Ez az átlag persze, Olaszország és Franciaország hiánya a háromszázalékos felső határt súrolja, s Itália államadóssága meghaladja a GDP száz százalékát. Németország büdzséje egyensúlyban, adóssága kezelhető. Spanyolország, Írország és Finnország többletet halmozott fel, s ebből engedne most, hogy könnyítsen a helyzeten. A zónán kívüli Nagy-Britannia hiánya is három százalék körüli, adóssága pedig csak 43 százalékos. Magyarország viszont még mindig nagy hiányt könyvel el, tavaly a GDP csaknem hat százalékát - amely szintre majdnem tíz százalékról esett a deficit -, az idén valószínűleg a nemzeti össztermék nem egészen négy százalékát, s az adósság is a hetven százalékot közelíti.
Ez azért fontos, mert a The Economist sem bátorítja Magyarországot vagy Törökországot, hogy élénkítésbe kezdjen, hiszen a felsorolt mutatókon túl a folyó fizetési mérleg hiánya is tetemes. Ám kérdéses, egyáltalán működik-e az ösztönzési program. Egyes szakértők azt mondják, mire a kormányok felismerik, hogy a gazdaságban baj van, mire döntenek, mire a parlamentek megszavazzák a pénzügyi csomagokat, már késő, a gazdaság növekvő pályára álhatott, a fiskális injekció pedig így több kárt okoz, mint hasznot hajt. Akadnak ellenvélemények, amelyek a 2001-es amerikai adócsökkentés áldásos hatásait írják le: ez szerencsésen jókor adagolt pluszpénz volt a recesszióba süppedő gazdaságnak. Az Egyesült Államokban azonban sok államot törvény kötelez a kiegyensúlyozott költségvetésre, így rossz gazdasági helyzetben kénytelenek adót emelni, vagy kiadást csökkenteni. Ezért jöhet a szövetség büdzsélazítása. Európában a magasabb adóterhek és bőkezűbb szociális ellátás, a nemzeti keretekben maradt költségvetési politikák miatt más a helyzet. Számos fejlődő ország - részben az IMF sugallatára - korábban szigorú költségvetési szabályokat vezetett be, fejletlen adó- és szociális ellátó rendszerrel rendelkezik, úgyhogy a növekedés lassulásakor legfeljebb infrastrukturális beruházásokat hajthat végre, amelyek hosszabb távon persze hozzájárulnak a GDP-bővülés megalapozásához.
A Wall Street Journalban Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel Intézet igazgatója azt fejtegeti, hogy az amerikai és az európai megközelítés és módszer eleve különbözik. Az EU számára most nem az a kérdés, kövesse-e az USA-t az élénkítésben, hanem, hogy végre eltöprengjen: állnak-e egyáltalán mechanizmusok a rendelkezésére, hogy súlyos gazdasági visszaesések esetén gyorsan cselekedni tudjon.
