Nem annyira a polgári társadalom múltja és kialakulása, inkább a kiteljesülése foglalkoztat, ami - kényszerszünetek után - nálunk még várat magára. Némelyek szerint a tulajdon a polgárság kialakulásának az előfeltétele. Meglehet, bár szerintem a tulajdonszerzés egyik polgári előfeltétele a takarékosság.

Jónak tűnik a miniszterelnök úr törekvése, hogy a polgárságból a tulajdon tekintetében eddig kirekesztettek minél szélesebb körének megkönnyítse a részesedést, részvények szerzését. Ettől persze nem várható, hogy bárkit meghatározó tulajdonhoz juttat, de sokakat bevezethet az e századi tulajdonrendszerbe. A tőkén alapuló ipari és szolgáltatóipari társadalomban, amelyben élünk, a részvény és tulajdonlása - a kis- és nagyvállalkozásban egyaránt - főszereplő lett. Nálunk az OTP-folyószámla sokkal ismertebb, elterjedtebb, a részvény a többség szemében még mindig kevesek privilégiuma - holott sokkal közvetlenebb bekapcsolódást szavatol a gazdasági életbe. Ez a Gyurcsány-javaslat fő érdeme, erénye. Azt nehéz megmondani, hogy egymagában mennyire erősíti a polgáriasodást, de a kedvezményes részvényszerzés programja remekül összehangolható más polgári értékek - tanulás és tudás, függetlenség és emberi méltóság, önrendelkezési jog - mélyebb begyökereztetésével, kiterjesztésével. A szóban forgó javaslatot tehát a következőkkel egészíteném ki:

Az állami vállalatok részvényeit külön adókedvezménnyel vehessék meg a szülők a gyermekeik felsőoktatására elkülönített pénzalap számára is. Erre a számlára helyezhessenek el a munkahelyükön (nem csak most privatizált vállalatokból eredő) készpénz bónusz helyett kapott részvényopciókat. Ebbe az adókedvezményes kamatú (jövedelmű) Egyéni Felsőoktatási Alapba a szülők vagy más rokonok, esetleg szponzorok készpénzt is betehetnek, évente vagy kisebb meghatározott összeget automatikusan havonta.

Legyen minél több fiatalnak tizennyolc éves korára ilyen, addig zárolt (csak oktatási célokra fordítható) összeg a nevén; ennek birtokában könnyebben választhatja meg azt a hazai vagy külföldi intézményt, amelyben folytatni kívánja tanulmányait. Persze, nemcsak a tizennyolc évesnek fontos, hogy továbbtanulása fedezésére ő maga rendelkezzen némi pénzzel (önrendelkezési jog!); de a tudat, hogy majd rendelkezésére áll ez a tanulmányaira költhető összeg, jóval előbb késztetheti céljai, pályaképe kialakítására. A pár éven belül érettségizőket ez a program most aligha érinti meghatározóan. Talán pici gyermekek szüleinek zöme is csak csekély összeget szánhat erre, de ha a Gyurcsány-program elég nagy kedvezményt nyújt részvényvásárlásra, bizonyára lennének, akik így alapoznák meg újszülöttjük jövőjét, és ha már létrehozták ezt az oktatási alapot, sokkal valószínűbb, hogy a remélhetőleg növekvő anyagi lehetőségeik mértékében a továbbiakban is hozzájárulnak.

A polgári társadalom fejlesztésében olyan fontos az oktatás, hogy ebben a mindenbe beleszóló állam szerepét hosszú távon egyre szűkebbre kéne szabni. Ez csakis hosszú távú takarékossággal (polgári érték!) és jól felépített, több lábon álló ösztöndíjrendszerrel érhető el. Ennek csak egyik lehetséges összetevője az állami ösztöndíj, még ha újrakezdő polgári társadalmunkban ezt igen lényegesnek is kell jelenleg tekintenünk. Más ösztöndíjak megteremtését is kezdeményeznünk kell. Hosszú távon nálunk is, mint régebbi polgári demokráciákban, a legfontosabbak közé kellene tartozniuk az öregdiákok által létrehozott egyetemi alapítványoknak.

Némely nyugati egyetem ilyen alapítvány kamatából évente több ezer diáknak folyósít ösztöndíjat. Tudtommal a Harvard vezeti a listát 25 milliárd dolláros alapítványi tőkéjének több mint háromszázmillió dolláros évi jövedelmével.

Érthető igény, különösen azokkal szemben, akik ilyen egyetemeken szerezték diplomájukat, hogy - jövedelmüktől függően évi tíz, száz vagy ezer dollárral-fonttal - támogassák alma materük ösztöndíjalapját. Vannak azután, akik a sikerüket megalapozó tanintézetre végrendeletileg dollármilliókat hagynak. Jómagam, szerényebb szinten, már többszörösen megtérítettem a Bard College ösztöndíját, mely elindított a tudományos pályán. Tandíjat sosem kellett fizetnem, "teljes ösztöndíjat" élveztem - igaz, ez merőben attól függött, milyenek a tanulmányi eredményeim. Ingyenes oktatási rendben aligha lett volna ilyen szigorú, serkentő indítékom; ezért sem hiszem, hogy a tandíjmentesség összeegyeztethető a magas színvonalú felsőoktatással. Igaz, az még elképzelhetetlenebb, hogy miként szavatolhat valamely egyetem magas szintű oktatást, ha hallgatóit személyes interjú nélkül, pontszámok - mégpedig államilag meghatározott rendszer szerinti pontszámok - alapján köteles fölvenni.

Oly hosszú szünet után aligha indulhat be lendületes polgárosodás, ha annyi marad a szülők szerepe, hogy fizessék adójukat, aztán bízzák az államra gyermekeik egyetemi oktatását, akik így felnőtt életüket az állam gyámsága alatt kezdik meg, ami generációs távlatban is hátráltathatja a polgárosodást.

A szerző nyugalmazott élettanprofesszor

- Lehet, hogy vannak gazdagabb és modernebb egyetemek, de a mi költségvetésünk szűkös, így kénytelenek vagyunk a sokkal olcsóbb heliocentrikus világkép alapján tanítani