Több cső kell nektek? Ezen ne múljon, majd fektetünk mi! - mondják az oroszok, s az érintett országok kormányai, energiacégei lelkesen helyeselnek. Láss csodát, a Gazprom minden további nélkül fő tulajdonosa lesz egy olyan, az unión át tekergő csőhálózatnak, amelyhez hasonlótól eddig mindenáron távol tartották.

A Déli áramlat növeli ugyan energiabiztonságunkat, és hosszú távon még talán üzlet is az országnak, de jottányit sem csökkenti függőségünket az orosz kézben lévő gázcsaptól. Hiszen pusztán annyi történik majd, hogy a Gazprom nem egy csövön nyomja a gázt, hanem kettőn. Ez a Gazpromot függetleníti Ukrajnától. És ezt most részben a Déli áramlatba beszálló európai cégek és államok finanszírozzák. (Kétségtelen: egy ukránokat érő esetleges energiaretorzió esetén minket is véd a máshonnan érkező vezeték.)

A gázpartinak ezt a fordulóját az oroszok nyerték, de úgy, hogy valójában nem volt ellenfelük, hiszen a "másik oldalon" ülő uniós országoknak nem volt ellenére a fennálló gáz status quo megerősítése. Ettől még megépülhet a nehézkesen szerveződő Nabucco is, de a beleinvesztált uniós pénz megtérülése kockázatosabb lesz, mint ha nem lenne Déli áramlat.

A Nabucco és a Déli áramlat kapcsán kibontakozott gazdasági és diplomáciai vérszipolyt látva azonban - megközelítéstől függően - siralmas vagy éppen nevetséges az, hogy mennyire eltávolodtunk az eredeti kérdés megválaszolásától. Magyarországnak ugyanis alapvetően a gázfüggőségét kellene csökkentenie. Márpedig ezen az sem segítene, ha az egész országot behálózzuk tranzitvezetékekkel.

Az elmúlt évtizedekben sikerült magunkkal úgy kitolni, hogy a fűtéshez egy nagyon távoli, szibériai vagy éppen iráni lyukból kell egy légnemű anyagot tengernyi hosszú csőkígyón idáig elhozni. Miért nem találunk házunk melegéhez országnyi kertünkben elég tüzelőt, vagy legalábbis a mostaninál többet? Miért propagáltuk ennyire a kétségtelenül legkényelmesebb konvektort, cirkót? Ez az igazi kérdés - csak a politikusok ezt nem hallják meg. Diverzifikálni pedig lehet kicsiben is: például úgy, hogy ha tehetjük, begyújtjuk a kandallókályhát.

Szemrebbenés nélkül hajlandók vagyunk százmillió dollárokat invesztálni egy új gázvezetékbe, óriás gáztározókba, miközben energiazabáló házaink, fűtési rendszereink korszerűsítéséhez hosszú évek alatt sem nyújt ennyi támogatást az állam. A nagyobb gázbiztonságot adó csőkígyóknak, tározóknak pedig ára van, amit mindannyiunknak meg kell fizetnünk.

Igazi biztonságot nem az ad, ha biztosan van gáz, hanem az, ha nem okoz gondot a hiánya.